Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balázs György: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében
A mosonszentmiklósi tiprómalom a mezőgazdasági feldolgozóipar egy igen ritka emléke. Egyik utolsó példája a későközépkor, a reneszánsz mérnöki találmányainak, melyekkel az emberi munkát akarták kímélni. Ebből a szempontból nem igazán szerencsés megoldás: élőerőt vált ki élőerővel, s mint láttuk, a korabeli leírásoktól kezdve szinte kivétel nélkül mindenki elítélőleg nyilatkozik termelékenységéről.105 Hogy mégis, kora nagyobb teljesítményű, gazdaságosabban üzemeltetett malmai mellett évszázadokon keresztül fennmaradhatott, valószínűleg kisebb térigénye, ezzel könnyebb telepíthetősége az oka (hiszen ugyanakkor pl. a középen hajtó, nagyobb térigényű szárazmalmoknál bonyolultabb a szerkezete).106 Erre utal, hogy kezdetben, a 16—17. században elsősorban várakban, erődítésekben illetve városokban említik, ahol helyszűke miatt lényeges volt kis térigénye, amit éppen az áttételi rész beiktatása okozott. Magyarországi első említései, elterjedése a Németalföldről elűzött anabaptistákhoz kapcsolható, akik városokban, főúri birtokokon telepedtek le. Későbbi adataink a 19. századból, elsősorban a Bakony, Balaton vidékéről valók, de az Alföldön is előfordul néhány helyen. Pontosabb helymegjelölés nélkül tudunk cseh, itáliai (Romagna)107 és ukrajnai előfordulásáról. Egy másik speciális előfordulási területe a serfőzők, ahol maláta őrlésére használták. Szórványadatnak tekinthető vajköpülő szerkezet meghajtására a tiprókorong, amire Angliából van egy példa.108 A tiprómalom tényleges teljesítményéről igen kevés adatunk van, álljon itt két, időben és térben egymástól eltérő vélemény: „ . . . Velencében 1600 körül, állítások szerint naponta 10 staia (kb. 240 1) búzát őrölt."109 „1 mázsa kukoricát 1 óra alatt puhára őröl." Megítélésünk szerint a különféle malomtípusok egész évi teljesítményét kell vizsgálni, így valószínűleg kiegyenlítődnek a különbségek az élőerőt, illetve a természeti energiát felhasználó malmok között. 105 Nem beszélhetünk itt mégsem technikai regresszióról, hiszen az őrlő- és meghajtószerkezet nem egyszerűsödött, sőt új, áttételi elemmel bővült, talán éppen a szárazmalmok alul- illetve felülhajtó típusával egyidőben. V. ö. BALÁZS Gy. 1984—85. 442. 106 A. G. KELLER azon véleményét, miszerint a malmok teljesítőképességét nem tudták volna mérni, s a különböző teljesítményű malmok ezért maradhattak fenn egymás mellett, nem fogadhatjuk el A. G. KELLER i. m. 225. 107 A. G. KELLER, i. m. 230. 108 J. KENNETH MAJOR, 1985. 10. 109 V. ZONCA 1607. idézi A. G. KELLER, i. m. 224. 110 JANKÓ J. i. m. 248.
