Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Balázs György: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében

megerősítették a nagyorsót (0 55 cm). A nagyorsó 20 db keményfa (som, akác) pálcájába kapcsolódik a tiprókerék vertikális fogazata. A fekvőtengely acélcsapos végei párnafákba faragott mélyedésekben forognak. A tengely kőpad alá nyúló végébe csapolt két átmenő keresztküllő tartja a kis fogaskerék tölgyfából faragott fogasívét, melybe 68 db akácfából faragott fogat csapoltak (a kerék 0 160 cm), a kis fogaskerék a forgókő tengely tengelyére, a szálvasra rögzített kisorsó pálcáiba (7 db) kap bele, s a forgókőnek az órajárással megegyező forgást ad. A kis fogaskerék palástjára egy fékezőrúd nehezedik, őrléskor felemelik, s megakasztják, ha meg akarják állítani a tiprókereket, visszaengedik a kis fogaskerékre, rászorítják. A kőpad 4 vaskos, négyzetes tölgyfa lábon áll, melyeket alul páronként egy-egy talpgerenda fog össze, felül pedig a talpgerendákra merőlegesen futó gerendapár. Erre a felső gerendapára szegezték a kőpad lapját adó pallókat. A kőpadon s a ráfektetett alsó, álló kövön átmenő tengely (szálvas a felső végére illesztett keresztvason tartja a forgókövet. A szálvas alsó vége a k'óhídba vésett acélperselyben forog. A kőhidat a kőpad lábaiba csapolt s ékekkel állítható szabály ozótalp-pkx tartja, a kövek távolságát, ezzel az őrlemény finomságát az ékek beütésével — kiengedésével lehet szabályozni. A kopárra fenyődeszkából hajlított kőkáva (kéreg) borul, hogy az őrlemény ne szálljon széjjel, hanem a lisztlyukon jöjjön ki. A kávára állított garatvázba illeszkedik a fenyőfából szegezett, fordított csonkagúla alakú garat, melynek aljáról bőrszíjakon lóg a kisgarat, vagy más néven adagolóvályú, melynek dőlését egy egyszerű szerkezettel lehet szabályozni (s ezzel a kövek közé jutó mag mennyiségét meghatározni): egy nehezen forgatható farúdra csavarható madzaggal lehet emelni, vagy elengedni. A kőpadra létra vezet fel, az őrölnivalót a kőpadon állva lehet beönteni a garatba. (19. ábra) A malom berendezése, működése A malom berendezése igen egyszerű. A kőpaddal szemközti falnál álltak a búzásvagy liszteszsákok, az ajtó másik oldalán a vámosláda. Ebbe szedték a vámot a vámosedénnyel (az adatközlő a vámszedésre vonatkozó adatokat nem tudott adni). A kőpadon, illetve körötte mindig volt néhány egyéb edény: véksi, pint, feles, zsombor, a zsákoknál liszteslapát. A kövek megvágásához szükséges szerszámok, kővágó csákányok, a kőkiemelő bak éppenúgy megtalálhatók a malomban, mint a fafogak, orsóipálcák faragásához való szekerce, vonószék, vonókés vagy a hajtáshoz az ostor. A malom működtetéséhez Háber Imréék két lovat tartottak, az „ . . . eggyik járt fenn, a másikkal cserélt, ha fáradt. A búzát lehatták, hogy lefú, aztán látták, hogy nincs benn, öntötték fel. Oda volt kötve a ló az oldalához, ha a kötőfék szorult ment felfele. A lovon csak kötőfék volt, ostorral megütögették: No! mán akkor mozgott. Hő! megállt, lefékezte (a molnár a kisfogaskereket). Toszogatni kellett,