Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balázs György: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében
IV. A mosonszentmiklósi tiprómalom A történeti statisztikai források adatait elemezve szóba került azok pontatlansága, az azokból nyerhető következtetések közelítő jellege, illetve korrelációs számítások szükségessége.97 Ez a helyzet a malmokról szóló statisztikai források esetében is: a vámosoroszi, szarvasi, tarpai szárazmalmot egyaránt említés nélkül hagyják a községi részletezésű statisztikák.98 A debreceni kereskedelmi és iparkamarai jelentések összeállítója az „Élelmiszerek előállítása" c. fejezetben meg is jegyzi: „Feltűnően csekély számmal vannak e kimutatásban a szél- és szárazmalmok képviselve, ami határozottan is hiányos összeírásra vall, és amelynek magyarázatát azon körülmény adja meg, hogy a hatóságok a lajstromok kiállításánál nem veszik figyelembe azon malmok egy nagy részét, melyek a községeken kívül a pusztákon és tanyákon mint a mezőgazdaság apertinentiái működnek."99 Nem említik a statisztikák a Mosonszentmiklóson 1805-ben épített tiprómalmot sem, pedig az majd' másfél száz évig, 1950-ig működött, átfogva a különféle statisztikai felvételek időszakát (érdekes módon ez a malom a szakirodalomba sem került be, mindössze egyetlen rövid híradás jelent meg róla lebontása előtt).100 A malmot 1958-ban Uzsoki András, a mosonmagyaróvári Hanság Múzeum akkori igazgatója vezetésével lebontották, s a múzeum raktárában helyezték el. 1980-ban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (továbbiakban SZNM) — mely időközben a tiprómalmot megszerezte a Kisalföld népi építészetét bemutató tájegysége számára101 — működőképes állapotba hozva újra felállította, rekonstruálva a szerkezeti, gépészeti berendezésekből a tipró- és őrlőszerkezetet, valamint egy bontás előtti fénykép, helyszíni gyűjtések alapján a tiprószínt a malomházzal ( 15. ábra). Ezzel a SZNM olyan malomtípussal gyarapodott, mely Európa-szerte ritkaságszámba megy.102 A malom szerkezete pontosan datált, ismerjük a malomácsok nevét is a malom főtengelyének, a bálványfának alsó végén lévő vésett feliratból:,, 1805 TOT MIHAL ÉS SZABÓ ANDRÁS".103 A tiprómalom a Háber család tulajdona volt, utolsó tulajdonosa, aki még őrölt benne, Háber Imre 1964-ben 64 évesen halt meg. 97 Legyen elég itt csupán ILA B. 1957. 82—118. munkájára hivatkoznom. 98 M. Stat. Közi. 1863. V. A. Soproni Ker. és Iparkamara Jelentése 1876., A debreceni Ker. és Iparkamara jelentése 1879—80. években, 1882. 99 A debreceni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1882. 100 Kisalföld, 1958. III. 11.4. 101 A SZMN „tudományos tervének vázlata" (készítette BARABÁS Jenő és SZOLNOKY Lajos kézirat) már 1967-ben számol a „mosonmagyaróvári taposómalom"-ként említett mosonszentmiklósi tiprómalommal, 13. oldal. 102 A Kijevi Szabadtéri Múzeumban van egy hasonló tiprómalom — BALASSA M. Iván szíves közlése. 103 A bálványfa alsó végét a datálást követően megfaragták, rövidebbre vették — ez utalhat arra is, hogy másodlagosan építették be az 1805-beli szerkezetet, de lehet egykorú is a faragás az 1805-ös felállítással.