Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fehér György: Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852-1918)
minisztériumba küldött jelentés szerint — „egyik főfeladatának tekinti az alagcsövezésnek a kisbirtokosok körében ezen irányban anyagi támogatás nyújtását is".59 A fenti esetekkel is igyekeztünk érzékeltetni, hogy az állam illetve a talajjavításban leginkább érdekeltek hogyan próbálták előteremteni az ehhez szükséges tőkét. Az erőfeszítések ellenére az alagcsövezés kivitelezésének technikai és anyagi feltételei közel sem voltak olyan kedvezőek, mint Angliában és néhány más nyugat-európai országban. Ugyanakkor azt is tegyük hozzá, hogy az alagcsövezés iránt igény sem volt olyan élénk, mint az említett térség államaiban. Az alábbiakban a rendelkezésünkre álló — és olykor bizony hiányos — statisztikai adatok segítségével tekintsük át az alagcsövezés terén elért hazai eredményeket. 1879 — tehát a szervezett alagcsövezési tevékenység megindulása -előtt végzett ilyen irányú munkák nagyságát egyes történeti munkák, feldolgozások 700—800 kh-ra becsülték.60 Találkozhatunk azonban ettől az értéktől lényegesen eltérő adattal is. Mások véleménye szerint az alagcsövezett terület nagysága elérhette az 1500 kat. holdat.61 A Kultúrmérnöki Hivatal által 1881-ben közzétett részletes kimutatás szerint 1870 előtt öntözött és alagcsövezett terület 1027 kh volt. Tudomásunk van azonban arról, hogy gróf Eszterházy-család 1866-ig 1631 kh-at tett lecsapolással művelésre alkalmassá, ennek egy részén alagcsövezést is foganatosítottak, ennek kiterjedését külön nem részletezi az említett kultúrmérnöki jelentés. Ezen felül még öt olyan birtokról történt említés, ahol az alagcsövezés mértékét külön nem részletezik, csupán annak tényét közlik.62 Az újabb adatok ismeretében talán nem tűnik merésznek következtetésünk, amikor úgy véljük, hogy Magyarországon az alagcsövezett terület nagysága 1879 előtt 700—800 kh helyett 1500, esetleg a 2000 kat. holdat is megközelíthette! Az 1879 utáni időszakról már az esetek többségében részletesebb statisztikai adatokkal rendelkezünk, ezért ettől az évtől 1918-ig terjedő időszak alagcsövezéséről pontosabb ismereteink vannak. A történeti szakirodalom 46 427, illetőleg 46 926 kh-ban rögzítette ezen idő alatt elvégzett alagcsövezési munkák nagyságát.63 A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok segítségével éves bontásban közöljük az elvégzett és a tervezett alagcsövezés mértékét.64 59 A földmívelesügyi . . . 1895. 608. p. 60 KÁROLYI ZS. 1973. 136. p.; JÓZSA L. 1902. 3. p.; 61 ROCHEL D. 1940. 36. p.; THYLL—FEHÉR—MADARASSY 1983. 20—21. p.; ROZSNYAY K. 1928. 28—29. p. 62 Erre vonatkozóan lásd: Talajjavítások . . . 1881-ben . .. 61—62. p. 63 UDRÁNSZKY J. 1940. 172. p. 64 A táblázat összeállításánál felhasználtuk: Talajjavítások . . . 1880—1889-ben ... ; A földmívelesügyi . .. 1890—1897 ... ; A m. kir. kormány . . . 1898—1918 ... ; Magyarország földmívelésügye . . . ; ROZSNYAY K. 1928. 37. p.
