Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig

említ, az alakjáról pedig annyit, hogy a szomszédos 6. számúhoz hasonló. Rajz nem maradt fenn a veremről, így pontos alakját és méreteit nem ismerjük. 8. verem. 1976. július 22. — augusztus 6. között tárták fel. A vermet nem töltötték vissza, hanem bemutatásra kiképezték, felül betongyűrűvel és erős vasráccsal lefedték, így felülről be lehet látni. Ebbe sikerült leereszkedni és a méreteket pontosan felvenni. Az ásatáskor készült metszetrajz szerint a veremhez tartozó eredeti járószintet jelentő sárga agyagréteget 140 cm vastag, felerészben építési törmelékből álló réteg takarja, amely nyilván a verem felhagyása utáni időből származik. A 150 cm magas betongyűrűvel tkp. ezt váltották ki. Ez alatt kezdődik a verem eredeti szájnyílása, amely azonban már az ásatás idején is hiányos volt, pontos alakját nem ismerjük. Ekkor még 110 cm átmérőjű volt, ami már több lehetett, mint az eredeti méret, a bemutatásra való kiképzés során azonban ezt még tovább bővítették. Az ennél lejebb eső rész már ép. Eredeti mélység, az ásatási rajz alapján, az egykori járószintet jelentő sárga rétegtől számítva kb 440, legnagyobb átmérője pedig a helyszínen lemérve 300, illetve 350 cm, tehát kissé ovális alaprajzú. A verem alja gömbölyű, sajnos, a bemutatásra való kialakítása során kaviccsal egyenesre töltötték fel, ami megtévesztő. Oldalfala erősen egyenetlen, ami a helyi málladozó mésztufa (darázskő) következménye, ezért a kőfaragás technikájának és az esetleges szeglyukaknak sem látszik a nyoma. A tufa a verem alsó harmadában viszonylag kemény, a felénél feljebb 1 m vastagságban igen puha, szinte földszerű, majd feljebbb ismét keményebb. Kitöltésében a sok kerámiatöredéken kívül két db pénz, bronz golyóöntő sablon, szakállas puskák és koponyák is kerültek elő. Rétegződés nem volt, tehát egy időben történhetett a verem betöltése. A verem az ásatási rajz szerint egy helyiség DK-i, belső sarkába esik, a metszetrajzból azonban egyértelműen kitűnik, hogy a fal későbbi, a verem betöltése utáni időből származik. 9. verem. 1976. augusztus 10 — szeptember 3. között tárták fel, majd egy héten belül visszatemették. Az egykori járószint és a felette lévő későbbi feltöltés a szomszédos 8. számú veremtől folytatólagosan itt is megállapítható. A szájnyílás K-i fele hiányzik, egy későbbi beásás elpusztította, ezért az eredeti méretét nem ismerjük. A verem alakja az előzőnél szabálytalanabb. Mélysége az egykori járószinttől mérve 440, legnagyobb átmérője 360—380 cm körüli. Alsó negyedében a kerület 3/4 részében szabálytalan padkaféle fut körbe. Ez a gabonásvermeknél szokatlan, valószínű, hogy a rossz minőségű darázskő miatt a tervezettnél erősebben összeszűkítették és előbb fejezték be a verem aljának kifaragását. Kitöltésében négy réteget lehetett elkülöníteni, többnyire nagyköves építési törmelékből álltak. A leletanyagban edénytörekeken kívül öt db pénz, egy bronz súlytartó szelence, vastöredékek, vas ágyúgolyók, kályhaszemek is voltak.