Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balassa Iván: Egy talajmegmunkáló eszköz: a hasogató Európában
hírű ekekutató, úgy nyilatkozott, hogy Pannoniában, Noricumban, Dalmáciában előkerült római kori csoroszlyák egy részének felső vége szögfejszerűen megvastagszik és ennek segítségével a gerendelybe véglegesen rögzíteni lehet. Feltevése szerint ez csak a hasogatónál képzelhető el, mert a mélységet ennél a szarvat tartó ember határozza meg.8 A kérdéssel eddig foglalkozók szerint aligha lehet kétséges, hogy a római kori csoroszlyák egy része nem eke alkatrésze lehetett, hanem hasogatóhoz tartozott. Többen is vállalkoztak arra, hogy a formában nagyon is megegyező tárgyakat szétválogassák. PODVINSKA, Z. lengyel régész-történész úgy gondolta, hogy az 55 cm-nél hosszabb csoroszlyák lehetnek a hasogató részei.9 A magyarországi (pannóniai) anyag alapján magam ezt a határt 60 cm-re emeltem.10 MÜLLER Róbert mindkettőnk megállapítását és a megvont határt túl merevnek tartja. Felsorolt olyan leleteket, melyekben a csoroszlya szántóvassal együtt került elő és a hossza a 60 cm-t meghaladta, egyes esetekben ekelánccal együtt találták meg, így semmiképpen sem lehetett a hasogató része. Ezeket tehát jogosan ki kellett zárni a kutatásból. Mostani felméréseim során derült ki, hogy a récens, vagyis az utóbbi száz évben használt hasogatok csoroszlyája például Karinthiában 70 cm körül mozgott. Ezeken a hasítóél általában egyharmadát, de gyakran felét, néha még ennél is többet tett ki az egész hosszúságból. Ezért az ilyen formák a régészeti korszakban is a hasogatóhoz tartozhattak. MÜLLER meg is állapítja ezzel kapcsolatban: „ . . . a nagyméretű római kori csoroszlyák (60 cm-nél hosszabbak) egy részénél a teljes hosszúság egyharmadát is meghaladja a penge hosszúsága".11 Mindezeket a megszorításokat figyelembevéve a magyarországi hasogatón használt római kori csoroszlyák száma csökkent ugyan, de bizonyító erejük ugyanakkor növekedett. Ezek alapján aligha lehet kétséges, hogy Pannóniában is használtak időszámításunk első századaiban hasogatót. Dáciából még 55 cm-nél hosszabb csoroszlyát sem ismerünk, egy felső határnak számító 53 cm-es esetében a rajta levő lyuk kizárja annak lehetőségét, hogy hasogatóra erősítették volna.12 A lyuk ugyanis arról tanúskodik, hogy a barázda fordításának megfelelően a csoroszlyát is be lehetett állítani. A hasogató nagy régisége mellett bizonyít az is, hogy az indoeurópai nyelvek egy részében közös tőről fakad elnevezésük, mely élesen megkülönbözteti a túró (Ari) és fordító- (ágy-) eke (Pflug) elnevezésétől. Sőt ezen túlmenően Stájerországban és Karinthiában más neve van az ágyeke csoroszlyájának (Sech) és a túróekéjének (Riß). Ez utóbbi a hasogató általános elnevezéséül szolgált. Ennek lassú eltűnésével vagy talán már előbb is a túróeke vette át a csoroszlyát és vele együtt a nevet 8 BRATANIC, B. 1955. 5. ábra.; BRATANIC, B. 1960. 46. jegyzet. 9 PODVINSKA, Z. 1962. 75. 10 BALASSA I. 1973. 130. 11 MÜLLER, R. 1982. 436-437. 12 GLODARIU, I. IAROSLAVSCHI, E. 1979. 24. tábla 5.
