Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fülöp Éva Mária: Fejezetek a tihanyi apátság balatonendrédi gazdaságának történetéből (1716—1945)
Fejezetek a Tihanyi Apátság balatonendrédi gazdaságának történetéből (1716—1945) FÜLÖP ÉVA MÁRIA A XVIII. századi, a tihanyi apátság birtokai közül Szántóddal és Zamárdival határos Endréd a középkori Kis- vagy Alsó-Endréd, illetve Nagy- vagy Felső-Endréd falvakból alakult ki. A határának déli részén található Berki és Gyönköd falvak, továbbá Jaba és Barkó a török uralom korszaka után nem települtek újjá, de nevük határrészek neveként fennmaradt, s Jaba később uradalmi pusztává alakult.1 A török hódítás korszakát lezáró felszabadító harcok után az apátság birtokaiért a bencés rend altenburgi apátsága fizette meg a fegyverváltságot. Tekintve azonban a birtok tőlük lévő nagy távolságát és a nyelvi nehézségeket, 1716-ban Much Placzid altenburgi apát a győri káptalan előtt Tihanyt és birtokait húszezer aranyforintért átengedte a pannonhalmi bencés apátságnak.2 Az átadott falvak közt említett, az apátság somogyi birtokrészéhez tartozó Endréd uradalom szervezetében betöltött szerepének, gazdálkodásban elfoglalt helyének vizsgálata azért tanulságos, mert mint a somogyi mezőgazdaság, majd az erdészet központja, jól tükrözi azokat a változásokat, amelyekkel a birtok egésze az egymást követő korszakok társadalmi-gazdasági változásaira reagált. A birtokigazgatásban bekövetkező változásokat tekintve, vizsgált korszakunk kezdetén, az uradalom XVIII. század eleji újjászervezésekor Endréd lett a Balaton déli partján fekvő apátsági birtokok gazdasági és igazgatási központja, mivel a régi török vár felhasználásával itt volt lehetőség urasági lakóépület, gazdasági épületek és magtár kialakítására.3 Forrásaink ekkor majorsági gabonavetést említenek Endréden, az itteni jobbágyok robotjára alapozva.4 1 MAGYAR E. 1984. 7. p. 2 SÖRÖS P. 1911. 8. p., Oklevéltár 10. 723—725. p. 3 MAGYAR E. 1984. 16—17. p. 4 Uo. 16., 19. p.
