Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Mártha Zsuzsanna: Kezdeti törekvések a külterjes magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig)
áldozatául.37 A tyúkpestist M agy oror szagon az 1904. év elején újra megállapították,38 1911-ben a baromfikolerán kívül baromfidifteritiszjárvány is fellépett. Századunk elején mind a baromfihimlő, mind a difteritisz a Duna—Tisza közén és az Alföld más vidékein rendszeresen pusztított. Különösen nagy volt a veszteség az 1911. évi járványok idején. Az állategészségügy rendezéséről szóló 1888: VII. törvénycikk értelmében a baromfikolerát és a tyúkpestist a községi elöljáróságnál be kellett jelenteni, de ennek a baromfitartók és a házaló baromfikereskedők ritkán tettek eleget. Ugyancsak az intézményes védekezést szolgálta, hogy a földművelésügyi miniszter 12 340/1894. F. M. sz. alatt utasította a vármegyei és a városi törvényhatóságokat, alkossanak a baromfibetegségek elleni védekezés céljából szabályrendeletet, és meg is adta ennek tervezetét. (Elsőnek Zemplén vármegye alkotta meg ezt a szabályrendeletét.)39 Az állatorvosok már az 1890-es években ismételten felhívták a figyelmet arra, hogy a kisebb-nagyobb baromfikiállítások a tenyésztés színvonalára gyakorolt előnyös hatásukon kívül a fertőző baromfibetegségek terjedését is előmozdítják, mert a kiállítások rendezői nem mindig fordítanak rá gondot, hogy csak a járványmentes vidékek állatai vehessenek részt a kiállításokon. A 48 819/1906. F. M. sz. miniszteri utasítás értelmében a minisztérium állategészségügyi osztályának hetenként helységek szerint kimutatást kellett készítenie a fertőző állatbetegségeknek — köztük a baromfikolerának és a tyúkpestisnek is — az országban való előfordulásáról.40 Utóbb a 44 820/1911. F. M. sz. körrendelet ismét intézkedett a baromfikolera és a tyúkpestis ellen szükséges teendőkről; felhívta a hatóságok figyelmét arra, hogy ezeknek a fertőző betegségeknek terjedését nagymértékben elősegíti, ha a házaló baromfikereskedők községről községre járva, a még egészségesnek látszó, de már fertőzött szárnyasokat is összevásárolják, és velük a betegséget távoli vidékekre elhurcolják. Szükségesnek látta a miniszter, hogy az említett két legveszélyesebb baromfibetegség elleni védekezésről szóló körrendeletéhez mellékelt útmutatást a vármegyei és a városi törvényhatóságok a legkiterjedtebb módon közöljék az érdekelt lakossággal. A baromfikolera elleni, újonnan feltalált hatásos szérum forgalomba hozataláról a miniszter tudomás és a községek részére való továbbközlés végett 12 692/1913. F. M. sz. alatt értesítette a törvényhatóságokat. 37 SZALAY J. 1898. 10. p. 38 MANNINGER szerint PETÉNYI Salamon már 1833-ban kitűnő leírását adta egy pestises járványvonulatnak (MANNINGER R. 1959. 345. p.). 39 GRUBICY G. 1895. I. köt. 17 20. p. 40 Jellemzi a korabeli baromfiegészségügy helyzetét a Köztelekben 1911-ben megjelent egyik írás. Eszerint az állatorvos a baromfivész elleni védekezésre oktatta a falubeli hallgatóságot. Az előadást a jelenlevők figyelemmel kísérték, és amikor az állatorvos szavait befejezte, sorban megköszönték az előadást, mondván, hogy most olyasmit tanultak, amit eddig nem tudtak. No hát legalább nem lesz majd annyi káruk, ha úgy járnak el, ahogy most elmondtam, felelte az állatorvos. Már kérem, ha eddig nem csináltuk, ezentúl se igen fogjuk ezt csinálni, mert tetszik tudni, az idevaló nép nem szeret újítani, volt a válasz (VÉGH J. 1911. 3280—3281. p.).
