Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Für Lajos: A csákvári uradalom állattenyésztése, 1920—1944. II.
A vizsgálható esztendők szaporulatát összehasonlítva, bizonyos különbségek tapasztalhatók a két év között. A gazdaságok tehenészeteinek átlagszaporulata 1942-ben 13%-kal alacsonyabb volt, mint a rákövetkező évben. Ha a különbözet jelentősnek mondható is, ám az uradalmi tehenészetek szaporulati aránya ez esetben is meglehetősen magas. Szinte hihetetlenül magas az 1943-as esztendőben, amikoris a fornai gazdaságot kivéve az ellesi arány 100%-os, illetve két esetben ennél is magasabb értékeket mutatott. Az egyes gazdaságok közti arányok is kiegyenlítettnek, harmonikusnak mondhatók, hiszen a legmagasabb és legalacsonyabb szaporulat közti különbség mindössze 33%-os eltérést mutatott (1942-ben a makki és a majki, 1943-ban a fornai és a gönyüi gazdaságok között). A két háború között bizonyosan voltak évek, amikor a szaporulati arány az említett évekénél alacsonyabb, rosszabb lehetett, bemutatott példáink mégis arra utalnak, hogy a törzsállomány termékenységi foka az országosnál messze jobb, a korszerű tenyésztési kívánalmaknak minden tekintetben megfelelő lehetett. Mindez a gondos fajtakiválasztásnak, az állomány folyamatos fiatalításának és felfrissítésének, a 8—10 évesnél öregebb tehenek következetes kiselejtezésének és a korszerű takarmányozásnak köszönhető elsősorban. Ám bizonyára volt szerepe ebben annak is, hogy a csákvári uradalom a két háború között külön prémiumot fizetett a borjaztatás és a borjúnevelés eredményessége után a tehenészet állatgondozóinak.15 A szarvasmarha-tenyésztés gazdaságossága a továbbtenyésztési célok mellett a tejtermelés terén realizálódott. Uradalmunkban a tejhozam kérdése, egyezően az országos folyamatokkal, a századforduló évtizedeiben került a szarvasmarhatenyésztés homlokterébe.16 A tenyésztésben betöltött központi szerepkört a két háború közötti évtizedekben sem veszítette el. A tejhozamok folyamatos biztosítása vagy éppen növelése érdekében különleges áldozatokat is hajlandó volt hozni az uradalom. Még az infláció kellős közepén, 1924-ben Paulini Béla csákvári gazdatiszt (ispán) javaslatára a helybeli gazdaságban folyó „tejtermelés fellendítése érdekében" 2 vagon korpát és 2 vagon olajpogácsát vásárolt a gazdaság. A beszerzett erőtakarmány több mint 130 millió koronát emésztett fel.17 Mint látni fogjuk majd. az erőtakarmányok jelentős nagy hányadát a későbbi évek során is a tehenészet táplálására fordították. Akárcsak a borjaztatást és borjúnevelést, a tejtermelést is premizálta az uradalom. A tejhozamokra vonatkozóan sem rendelkezünk azonos szempontokra tekintő adatokkal. Az összhozam, az átlaghozam, a fejési és az istállóátlag, mint tudjuk, mást és mást takar, azok közös nevezőre nehezen hozhatók. A tejhozamra nézve forrásokkal egyébként is csak korszakunk kezdetéről és a háborús évekből rendelkezünk. E szórt és nem egységes szempontok alapján rögzített adatokból így a 15 SCHERER Pál, 1938. 312. p. 16 FÜR Lajos, 1969. 165-168. p. 17 OL. P. 187. IL A. 1924. Tisztiszéki jegyzőkönyv. December. Arra nem utal a jegyzőkönyvi bejegyzés, hogy a szóban forgó takarmányt honnan és kitől vásárolta az uradalom.
