Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Für Lajos: A csákvári uradalom állattenyésztése, 1920—1944. II.
A csákvári uradalom állattenyésztése, 1920—1944. II. FÜR LAJOS Előző közleményünkben1 az 56 ezer holdas dunántúli uradalom házi kezelésben tartott földművelő gazdaságainak állatállományát tekintettük át a Horthy-rendszer negyedszázados időszakában. Vizsgáltuk az állomány összetételét, annak időbeli alakulását. Összehasonlítottuk az első világháborút megelőző idők adataival, illetve Fejér megye és a Dunántúl különböző üzemtípusaival az uradalom két háború közti állományra vonatkozó mutatóit. Az elemzések során kiderült, hogy az uradalom állatállománya — akár a darabszámot, akár a számosállat számát néztük is — az első világháború előtti állatsűrüséghez képes jelentős mértékben visszaesett. Az állománytörténeti kérdések taglalása után, mostani közleményünkben az egyes állatfajok tenyésztésével kapcsolatos kérdéseket kívánjuk áttekinteni. A tenyésztéstörténeti vizsgálatokat az uradalom állatállományának gerincét alkotó szarvasmarha-állománnyal kell kezdenünk. Számosállat értékekben számolva, a szarvasmarha-állomány az 1920-as években az országos átlagot meghaladó mértékben részesedett az állományból (az uradalmi állománynak közel kétharmadát, míg országosan 57,6%-át tette ki), ezzel szemben az 1930-as években az országos átlag (57,4%) mögött maradt: az állománynak éppen a felét tette ki.2 Ám az állattenyésztésnek a szarvasmarhatartás változatlanul vezető ágazata maradt. Minthogy az uradalom házi kezelésű gazdaságainak egyikében, nevezetesen a császár-karpatusi gazdaságban a szürkemagyar rideg gulya tenyésztői jellegét az 1920-as évek elején felszámolták, az uradalom szarvasmarha-állománya két nagyobb egységre tagolódott. Az állomány nagyobbik hányadát a továbbtenyésztési, 1 A csákvári uradalom állatállománya, 1920 1944. I. 4. MMMK, 1984—1985. 2 OL. P. 187. I. D. i—d. 1657/1926. Az országos adatokra nézve GUNST Péter, 1969. 424. p. Ugyanitt hangsúlyozza Gunst, hogy a Dunántúlon „az egész állományon belül megnőtt a szarvasmarha és annál is nagyobb arányban a sertésállomány részesedése, elsősorban a juh, másodsorban a ló javára." Vő: GAÁL László 1966. 367. 378. p.
