Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - V. Góz Gabriella: Adalékok néhány nyugat-európai ország szarvasmarhafajtatörzskönyvezésének történetéhez
zatosan a hízékonyságra tenyésztették. Kitűnő húsfajtává vált. Minthogy tejelőképessége igen gyenge — az 1200—1400 litert nem haladja meg —, ezért inkább nemesítésre használják. Jelenleg nálunk is tenyésztik tisztavérben és keresztezésre.26 Franciaországban tenyésztették még a parthenais-i, gascogne-i, femeline és montbeliard fajtákat. A felsoroltakból látjuk, hogy igen sokféle szarvasmarhát tenyésztettek, ez azért lényeges, mert így megvalósulhatott az a tenyésztési elv, hogy a megfelelő tenyészterületen a megfelelő fajtát tenyészthették. A francia szarvasmarha-tenyésztés haladása azért is elismerésre méltó, mert annak előmozdítása szinte állami beavatkozás nélkül történt. „Az állam sem tenyészállatok kiosztásával, sem tenyészkerületek megállapításával nem gyakorolt közvetlen befolyást az állattenyésztés fejlődésére." A fajták kialakulásában a szükséglet és a földrajzi viszonyok eltérése volt a befolyásoló. A helyes irányt pedig a gazdasági kiállítások, állatdíjazások, állattenyésztési egyesületek, a francia gazdák jó érzéke határozták meg.27 Az eredményt fémjelzi, hogy a régi francia szarvasmarhafajták közül a charolias marha a II. világháború után nemzetközi jelentőségre tett szert. Elsősorban keresztezésre exportálták. A marhahústermelés növelésére Magyarországon is tenyésztésbe vették. Irodalom BUDAY B. szerk. 1907 Magyar gazdák a német földről. OMGE. németországi tanulmányútja. Bp. CSELKÓ I. 1921 Szarvasmarha-tenyésztés. Bp. HORN A. 1970 A világ szarvasmarha fajtái, értékelésük és nemesítésük. Bp. KÁROLY R. 1900 Franciaország mezőgazdasági viszonyai. Bp. Kereskedelmünk és iparunk az 1898. évben. Szerző n. 1899 Bp. LEIDENFROST K. 1911 Szarvasmarha-tenyésztés. In: Magyarok Északon. Szerk. Jeszenszky Pál, Bp. REICHENBACH B. 1926 Dánia mezőgazdasága magyar gazdaszemmel nézve. Klny. A „Falu" VII. évf. 3—7. sz. Bp. 26 CSELKÓ I. 1921. 166. p. 27 KÁROLY R. 1900. 102. p.
