Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)

Az uradalom állatállományának pénzben kifejezett értéke így aranylott egymáshoz: Igásökrök 5 440 Pft 31,93% Hámos lovak, öszvérek 540 Pft 3,17% Merinói juhok 10 252 Pft 60,18% Sertések 804 Pft 4,72% Összesen: 17 036 Pft 100,00% A legfontosabb ágazat tehát Pulszky uradalmában is a gyapjútermesztő juhtartás maradt, de a forrásban jelzettnél nagyobb, feltétlenül számottevő lehetett a göbölyhizlalás is. Félszáz évet tekintettünk át egy főnemesi uradalom állattenyésztésének történetéből. Ez alatt alapvető változások történtek a gazdálkodás egész rendszerében. Kezdetben csupán a méretekben fedezhettünk fel jelentős különbséget a szécsényi allodiális állattartásban — a minőségi jellemzők, vagyis a tenyésztett szarvasmarhák, juhok, sertések fajtája, tartásuk külterjes módszere semmiben sem tért el a jobbágyokétól. Az agrártermékek értékesítési lehetőségeinek javulása egy csapásra változásokra ösztönözte a földesurakat: Forgách János a gácsi posztófabrika számára macedóniai juhokat kezdett tartani és — elsősorban udvara számára — svájcerájt alapított. A konzervatív Forgách József fél évszázados gazdálkodása alatt óvakodott az alapvető változtatástól, de a kis befektetéssel is hasznot ígérő beruházásokra maga is hajlott. így vált a gyapjúkonjunktúra hatására jelentékenynyé a szécsényi uradalom birkatenyésztése is. Az 1830—1840-es években gyökeresen megújult a gazdálkodás rendszere: a hagyományos két-háromnyomásos földközösségi határhasználat béklyóitól tagosítással megszabadulva váltógazdaságot vezettek be a szántóföldek egy részén, kenyérgabonát, takarmánygabonát, zöldtakarmányokat és ipari növényeket termesztve. Ezzel szoros összefüggésben az állattenyésztésben az istállózó tartás vált uralkodóvá. A piaci viszonyokat figyelembe véve tovább fejlesztették a gyapjútermelő birkatartást. Pulszky Ferenc néhány éves földesurasága idején az országos színvonalat képviselte a finom gyapjú termesztése, de a korábbinál jelentékenyebbé vált a húsmarhák hizlalása is. Jellegzetes vonása a takarmányozásnak a pálinkafőző melléktermékeinek, hulladékának a hasznosítása. Ez az 1750 és 1830-as évek között csupán a sertéstartásra voltjellemző, a racionalizált gazdálkodás megteremtése után azonban már a juhok és a göbölyök táplálékába is rendszeresen tettek pálinkamoslékot, szaladot és burgonyahéjat. Az állattenyésztés istállózóvá válása tehát nem csupán a zöldtakar* Az itt közölt tanulmány a szécsényi Forgách-uradalom gazdálkodásáról és társadalmáról (1690 —1870) készülő monográfia állattenyésztési tárgyú fejezeteinek jelentősen rövidített változata.