Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig
nak, ezeket nem említik.9 És még egy adat, amely ugyan a mi szempontunkból nem jelentős: a XIX. század végén a Windischgrätz család birtokolta, akik itt pálinkafőzdét létesítettek. A torony egyik vermében a kitisztításkor nagy mennyiségű cefrét találtak. Ezek szerint a vermek, de legalábbis az egyik, ekkor még nem volt betemetve.10 A torony legalsó szintjét egy fal választja ketté, mindkét helyiségben egy-egy verem található. (7. kép) 1950-ben Dercsényi D. és Gerő L. irányításával folytak helyreállítási munkák a várban, ekkor tárták fel az 1. számú vermet.11 Ezt nevezte a környék lakossága „Kaszás kútnak". A hagyomány szerint az elítélteket ebbe a „kútba" dobták, a benne lévő kaszák a testét feldarabolták, és a Bodrog vize elvitte a földi maradványokat. A verem kitisztítása természetesen megcáfolta ezt a hiedelmet, a „kút" meghatározás eleve téves volt.12 1968-ban Gömöri J. végzett itt ásatást, aki a 2. számú vermet bontotta ki. Közlése szerint XVIII. századi leletanyaggal datált feltöltést hordtak ki belőle, köztük néhány faragott követ, amelyek a toronyból származnak. Gömöri J. és Détsy M. mindkét vermet gabonásveremnek határozta meg.13 A vermek a torony legalsó szintjének padlónívójába mélyednek. Nem tufában, hanem nagy kövekből álló sziklarétegekben vannak. A meglehetősen laza, töredezett kőzet egy bizonyos mértékig meg is határozta az alakjukat, legalábbis az aljuk a gabonásvermek hagyományos körte alakjától eltér. Oldalukból szemmel láthatólag már sok kő kihullott, de a vermek eredeti alakját néhány kő szépen faragott, ívelő profilja alapján rekonstruálhatjuk. Szájnyílásuk már nem az eredeti, az 1. verem 1950. évi fényképe szerint a mainál sokkal szűkebb volt. A műemléki helyreállítás során a szájnyílás laza kövei nyilván lehullottak és bemutatásukat már az eredetinél sokkal szélesebb, 172, illetve 180 cm átmérőjű, téglával kiképzett, kerek nyílással alakították ki. A szájnyílások eredeti alakját és méreteit már nem ismerjük, de a legvalószínűbb, hogy mindkettő kerek volt. Égésnek, szeglyuknak nincs nyoma, de ez az erősen rongált, hiányos állapot következménye is lehet. A néhol látható vöröses szín a kőzet eredeti színe. 1. verem. (8. kép). Legnagyobb jelenlegi mélysége 380, legnagyobb átmérője 280 cm. Egyenes alja középen egy lépcsőfokkal kettéoszlik, alsó része kb. 40 cm-el esik lejjebb, ez a természetes szikla rétegződésének a következménye. A verem felső, kb. 100 cm-es részét a műemléki helyreállítás során a padlónívóig felfalazták. 9 DÉTSY M. 1970. 10-12, 26. 10 Dankó K. és Détsy M. szíves közlése. 11 DERCSÉNYI D. GERŐ L. 1957. 6. kép 12 Dankó K. szíves közlése. Ezúton köszönöm a felméréseknél nyújtott segítségét. 13 GÖMÖRI J. 1971.; Az ásatási napló tanulmányozásának lehetőségét ezúton köszönöm. (Magyar Nemzeti Múzeum Adattár V. 63 (1969)
