Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)
hétnek meg". Igaz, ha nem fejik a birkát, finomabb lesz a gyapja, „de hányadrésze teheti a közbirtokosok közül ezt meg?, kinek túróra, vajra is van szükségük és pedig a cseléd(ség) számára nagy mennyiségben". Végül arra a következtetésre jutott a szerző, egy szécsényi gazdatiszt fia, a városka kaszinó és gazdakörének első főigazgatója, akit „vígkedélyű s okosan gazdálkodó embernek" ismertek, hogy egynyíretű vagy finomgyapjas juhot csak azok tarthatnak, „kik szabad gazdaságot bírnak, azt úgy rendezik, mint akarják".31 A „szabad gazdaság" a földközösségi kötelmektől való megszabadulást, a nagyobb birtokok egy tagban való kihasítását jelentette. Ez a cél Magyarországon az 1830-as években vált égetően fontos kérdéssé az uradalmak számára. Széchenyi István ezt a kérdést tette fel a Hitel, a példátlan jelentőségű műve elején: „Nevetséges vagy szomorú-e, ha egy nagy birtokos, kinek termékeny szántóföldei, rétéi, erdei, szőlei 's a' t. vannak, ki nem adózik, s kinek sok ingyen dolgozik — ha egy illy birtokos mondom annyira elszegényül, hogy végre adóssági miatt semminél kevesebbje marad?"32 Ez a kérdés szíven üthette Forgách Pált, a konzervatív agg mágnás, Forgách József fiát, aki 1833-ban, atyja halála után egy hatalmas családi csődtömeg terheivel együtt kényszerült átvenni a szécsényi uradalom gazdálkodásának irányítását.33 Az új földesúr nem sokat várt a gazdálkodás korszerűsítésével. Az ősi földközösség és közbirtoklás felszámolására az 1832—1836-os reformországgyűlés 12. törvénye lehetővé tette a határok tagosítását. Az uradalom még 1833-ban belevágott a racionalizált üzemszervezés nagy vállalkozásába. A gróf a fő tisztségekre a korszakban bontakozó hazai agrártudomány ismereteivel felvértezett, kísérletező hajlamú embereket állított. Az első ember az inspector lett. Ő már nem a birtokszerzés jogi mesterkedéseiben volt szakértő, mint az öreg József gróf kedvenc embere, Szontagh István, hanem a gazdaságosság elve alapján meg kellett terveznie az uradalom földművelési és állattenyésztési rendszerének megreformálását. Nem csak a jobbágyi járadékokat szedette be, nem csak a számadásokat ellenőrizte, hanem tudományos ismeretei alapján a többé-kevésbé tervszerű üzemvezetés jegyében terméshozamokat számított és előzetes gazdaságossági kalkulációkat is végzett. A gazdaság inspectora az első években Jochmann Sámuel volt, később, kb. 1837-től pedig Sorge Keresztély látta el e felelősségteljes tisztet. Jochmannról sikerült kideríteni, hogy a keszthelyi Georgikon eminens praktikánsa volt fiziko-veterinaria szakon 1818 és 1820 között34 Gazdálkodási elveit tehát Festetics György gróftól tanulta a magát szerényen „gyakorlatos magyar gazdának" nevező 31 BEKE G. 1843/a. és 1843/b. 32 SZÉCHENYI I. 1830 21. p. 33 PÁLMÁNY B. 1973 14—16. p. OSZK K Oct. Germ. 286. Pulszky Ferenc birtok- és vagyonügyeire vonatkozó iratok 289. p. 34 OL P 283 Festetics cs. lt. Keszthelyi lt. Georgikon ir. Classificatio dominorum oeconomiae auditorum 1819—1820.
