Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)
Zsúny és Farkasalmás pusztákon, továbbá Ecsegen és Szakálban pedig félig vagy egészen kétnyírésű állatokból hajtva össze. A két éves vagy idősebb, „nyírás alá való" kosok, ürük és jerkék száma 3572 db-ra rúgott, ezek közül 1594 db (44,62%) egy nyírésű, 1978 (55,38%) pedig kétnyírésű volt. (1813-ban még csak 650 öreg jószág (19,52%) tartozott a selyemgyapjasok közé.) A 115 öreg és egyéves kos mindegyikét a „szécsényi öreg nyájban" tartották, a többi akolban csupán az 1180 ürüt és 2277 jerkét gondoztak. Ez azt jelenti, hogy áttértek a félvér fajta tenyésztésére. Ekkoriban kezdett ez általánossá válni az egész országban.15 Csakhogy a felső szintet ebben az időben már a telivér selyemgyapjas nyájak tartása képezte: a főúri birtokokon nagyon sokan már többezer, sőt, többtízezer birkát is tenyésztettek! Mindenesetre az 1822. évi gyapjúhozamok a fejlesztés eredményességét bizonyítják. A rackajuhok korában egy-egy toklyó vagy öreg juh két nyírásából 1762-ben 1,29; 1763-ban 1,88; 1765-ben pedig 1,60 font durvaszálú gyapjút nyertek, 1781-ben Forgách Miklós nyájaiban 1,50 font, tíz évvel később, József gróf uradalomrészében pedig 1,80 font volt az átlagos gyapjúhozam. 1822-ben viszont a szécsényi selymes birkák mindegyike 2,34 font elsőrendű gyapjút, a kétnyírésűek pedig darabonként 2,08 font másodrendű gyapjút adott. Az értékesítés nem jelentett problémát. A kasznár szerint „A termést minden évben az utolsó unciáig el szokták adni".16 A vevők — közülük név szerint Löbl Simon helybeli és Hotska Jakab bánóci (Trencsén vm.) zsidó terménykereskedőket ismerjük — legtöbbször előleget is fizettek az egész termés lekötésekor, majd átvételekor készpénzben egyenlítették ki a pontos vételárat. Ilyen alkalmakkor nem csak a szécsényi gyapjút adták el, hanem a gyöngyösi kerületből, sőt a Tiszaszentmártonból és Mándokról ideszállított teljes gyapjúbevételt is — bár ez utóbbiak együttesen sem tettek ki annyit, mint a szécsényi birtok hozama. Egy mázsa, vagyis 100 font (56 kg) gyapjút 165—200 Pft-ért tudtak értékesíteni, így a teljes évi jövedelem kb. 8000—12 000 Pft-ot tett ki. 1819-ből és 1827-ben a birkatenyésztés gyapjúhaszna a „Kész pénzen eladott termékek és termények könyve" szerint17 a szécsényi, szalánci, kemencéi és mándoki uradalmak csak összesítve közölt jövedelméből 17 770 Pft 45 d (55,12%) illetve 1827-ben 16 738 Pft 45 d (49,96%) összeget tett ki. Juh és bárányeladásból 1799 Pft 50 d (5,58%) illetve 3129 Pft 30 d (9,35%), míg a birkák sajtjának és az elhullott állatok bőrének értékesítéséből csak kevés pénzbevétel származott (1819-ben 563 Pft 55 d — 1,75%, illetve 126 Pft — 0,38%). A gabonaeladásból származó pénzbevétel 1819-ben 9617 Pft 60 d (29,83%), 1827-ben pedig 12 324 Pft 10 d (36,81%) összeget és arányt tevén ki, míg az egyéb állatok — lovak, szarvasmarhák és sertések — értékesítéséből eredő összegek (1819-ben 1817 Pft — 5,64%; 1827-15 SZABAD GY. 1957. 16 Uo. Számadások „Difficultates et replicae frumentarii" (1816). 17 NmL XII. 1. SZFR GL II. (1819, 1827).
