Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Wohlné Nagy Ágota: A kamilla Magyarországon a XX. században
magánszükséglet, akár eladás, meg szokta engedni. De mikor kedvező árat adtak a székfűvirágért, megtörtént, hogy a székfüszedő valakik éjszaka, amíg a tulajdonos aludt, meg is szedték. Egyik aszongya: szedjed nyugodtan, másik valami csekély ellenszolgáltatást kér érte, pl.: a székfüvirágból".29 Az I. világháború után a Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyző Hivatala akciót indított különféle gyógynövények gyűjtésére. A gyűjtendő növényekre szórólapokon hívták fel a figyelmet, megadva egyben azok jellemzőit és rajzát is. Többek között a kamilla is szerepelt ezeken a szórólapokon, bár ennek gyűjtése különösebb propagandát soha nem igényelt. Az 1920-as évektől kezdve hazánkban már szervezett gyógynövénykereskedelmi hálózat működött, gyűjtőkkel, beváltókkal, kis- és nagykereskedőkkel. Jó minőségű gyógynövényeink külföldön is keresettek voltak. Székfűvirágexportunk mindig különösen kiemelkedő volt, 6—7000 q árut szállítottunk évente a harmincas-negyvenes években.30 A világ összes kamillafogyasztása ez időtájt mintegy száz vagon volt, amelynek jószerivel 3/4-ed részét hazánk biztosította. A többit Jugoszlávia, Románia, Bulgária és Görögország termelte. Legfőbb partnerünk Németország volt (a kivitelnek kb. 2/3-a ment oda), azután következett Olaszország, Dánia, az Egyesült Államok, Franciaország, Svájc, Hollandia, Egyiptom, valamint a Skandináv és Balti államok. (Közülük Egyiptom a 60-as években megpróbálkozott kamillatermesztéssel, s napjainkban egyik fő riválisunk a világpiacon.) Szedése 6—7000 szegény embernek adott az Alföld szikes vidékein pár heti munkát. Amíg a dús virágzás tartott és a településekhez közel is volt kamilla, egy-egy szedő napi 40—50 kg-ot is be tudott szolgáltatni, ám amint egyre távolabb kellett menni érte, — s nagyobb utat kellett megtenni a beváltóig — csökkent a napi aratás mennyisége. Útközben a megszedett kamillát a zsákból többször ki kellett üríteni és szétteríteni a magukkal hozott ponyvára. Ha ugyanis az összepréselt virág három óránál tovább maradt zsákban, befülledt, megbarnult és értéktelenné vált. Az egyes beváltóknál elharapódzó igen alacsony átvételi árak, a minél nagyobb jogtalan haszonszerzésre irányuló törekvések megszüntetésére a Hangya szövetkezet a kormánytól kizárólagos megbízást kapott. Erre a célra alakította meg a Cooperatíva Kamilla Kiviteli Irodát. Szárítótelepeket létesített Balmazújvároson (Hajdú-Bihar m.), Besenyőtelken (Heves m.), Szeghalmon (Békés m.) és Vásárhelykutason (ma Székkutas) (Csongrád m.). A beváltóhelyeken átvett és rostált kamillát a telepeken műszárítókon szárították.31 Az így nyert áru minőségileg kifogástalan, aranysárga-fehér színű volt. Természetesen a padláson történő, ún. „padi" szárítást ez a mód nem szorította ki teljesen. Fontos szabály volt, hogy csak vékonyan, egysoros rétegben, „fej-fej mellett" lehetett teríteni, s az egyszer 29 HOFER T. 1950. 506. p. 30 AUGUSTIN B. 1938. 1. p. 31 ROM P. 1940. 463.p.
