Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Pintér János: Adalékok Kecskemét szőlőtermesztéséhez a századelőn

táblánként adtak választ a kérdésre, hanem összesítve a 25—28 éves, 105 kh és 1210 négyszögöl „európai vegyes" szőlőről. A néhány év előtti talajadottságok természetesen változatlanok maradtak. Mivel ugyanarról a szőlőről van szó, nem változhatott a sor- és tőketávolság sem. Megtudjuk viszont, hogy 1912-ben 3 és fél holdon döntéssel, 1913-ban 1 táblában, azaz 1000 négyszögölön új ültetéssel pótolták a hiányzó tőkéket. Ugyancsak változatlan a karó melletti és tőkére való művelés, hiszen csak 2 és fél kh „gyalog" szőlőjük volt. Változott viszont a metszés módja. 1910-ben „rövid és hosszú szálvessző lebújtva" — állt a jelentésben. Egy év múlva 2—3 szemes rövid csapra metszettek. 1912-ben és 1913-ban a kiteleléshez alkalmazkodva pedig a rövid csapos váltómetszést végezték 2—4 szemre. Ezekben az években szinte ideálisnak volt mondható a talajerőpótlás, hiszen háromévenként 200 q istállótrágyát juttattak ki a szőlőterületekre. Műtrágyahasználatról nem kérdezett az adatlap, így nem tudjuk, használtak-e. A metszés időpontjára nézve külön feltüntették az elömetszést (1910: március 2—április 5., 1911: március 6—április 18., 1912: március 10 —április 17., és 1913: március 19-től). Az utómetszést május első napjaiban végezték. A szőlőnyitás ezekben az években február legvégén, március elején kezdődött s közel egy hónapig tartott. A téli fagyok is kárt okoztak: 1911-ben a csaprügyek 20%-a, 1912-ben „nagyobb része", a következő esztendőben 50%-a „elvakult". Május utolsó napjaiban, illetve június elején kezdődött a virágzás, mintegy három hétig tartott, az idő nagyrészt esős volt. Az időjárás nem kímélte ezekben az esztendőkben a miklóstelepi szőlőket. 1911-ben viharos eső verte le a fürtök 20%-át. Egy esztendő múlva az április közepén jelentkezett fagy következtében „a zöld hajtások nagyobb része lefagyott". 1913-ban megint az áprilisi fagykár „perzselte le a hajtásokat", majd augusztusban 5%-os veszteséget okozott a jégverés. A szőlőbetegségek közül a peronoszpóra 1910-ben a termésben 20%-os kárt okozott. Egy év múlva ismét jelentkezett a peronoszpóra, különösen a Kadarka sínylette meg, hiszen 70%-os volt a veszteség. Nem volt másként a következő két évben sem, a peronoszpórához 1913-ban még lisztharmat is járult. Az állati kártételek felmérése során minden évben 10%-os molykárt, 1910-ben cserebogárpajor és a többi esztendőben „kevés firkáló bogár" jelenlétét állapították meg. Jelentős előrelépésnek kell minősítenünk, hogy 1910—1913 között már évente négyszer kapáltak „a fogatost a kézi kapálással kombinálva". Egy kapálás 2—2 hétig tátott. 1911-ben május elején és második felében, majd június közepén, s végül augusztus első napjaiban végezték. Egy esztendővel később már április 15-én el kellett kezdeni az első kapálást, majd május második felében, június derekán és végül augusztus első harmadában került sor a többire. 1913-ban május illetve június elején volt az első két, július illetve augusztus második felében a további kettő.