Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Pintér János: Adalékok Kecskemét szőlőtermesztéséhez a századelőn
határok adta területet figyelembe véve — hazánk szőlőterületének közel negyedrészét (23%) találhattuk a Duna—Tisza közén, addig ez az arány 1913-ra elérte a 38%-ot.6 A másik következmény az volt, hogy minőségi változás következett be, bár ez lassú folyamatként érvényesült. A Duna—Tisza közi borok zömmel a tömegbort adó fajtákból kerültek ki ugyan, de ezek egyre inkább a jobb minőségű fehér fajtákból tevődtek össze, visszaszorítva az inkább pirosnak nevezhető vörösbort adó fajtákat. Mindez együttjárt a csemegeszőlő-termesztés lassú előrelépésével, illetve itt is a jobb minőségű fajták kerültek előtérbe. Ugyanakkor a kártevőnek ellenálló amerikai fajokat elsősorban oltványként használták. Egy újabb változás az volt, hogy korszerűbb művelési módszerek váltották fel az évszázados eljárási módokat. Mindebben meghatározó szerepe volt a földmüvelésügyi tárcának es a különböző szakszerveknek. A borászati kormánybiztosság, a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet, a szőlészeti-borászati vándortanítói hálózat kiszélesítése, a szőlészeti-borászati alsó-, közép- és felsőfokú oktatás kiépítése mind jelentős mértékben hozzájárultak ehhez a folyamathoz. Jelentős mértékben elősegítette a homoki szőlőkultúra felfutását a filoxera által elpusztított szőlők felújításával foglalkozó ún. szőlőrekonstrukciós törvény (1896: V. te), mely számos kedvezménnyel (hitel, adómentesség, ingyenes szaporítóanyag stb.) segítette a telepítési kedvet. A korszak szőlőtermesztéséről, e nagy átalakulásról azonban sajnálatosan kevés forrásanyaggal rendelkezünk. A levéltári források szétszórtak és roppant hiányosak. Kevés az olyan rendelkezésre álló adat, amelynek segítségével egy-egy hoszszabb időszak (akár egy évtized), vagy egy település éveken keresztüli szőlőtermesztése nyomon követhető lehetne. Éppen ezért jelenthet újabb adalékot a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézetnek századunk elejéről származó kérdőíveire beérkezett válaszok, melyek Kecskemét két nagy szőlőtelepén folytatott — és eddig megismert — szőlőtermesztést egészíthetik ki.7 A források részben a Kláber Mór soproni kereskedő által a századfordulón létesített több száz holdas szőlőbirtokra, Kecskemét város szikrai szőlőtelepére, és az 1883-ban Miklós Gyula borászati kormánybiztos által létrehozott — és róla elnevezett — 200 holdas mintatelepre vonatkoztak.8 Érdekesnek véljük ezeket a kérdőíves válaszokat azért is, mert nemcsak erre a három telepre, de a Wéber Ede alapította 2000 holdas Helvéciái szőlőgazdaságra.9 vagy a Beretvás-féle szőlőtelepre vonatkozóan nincsenek egyéb részletes források arról, hogyan folyt itt a szőlőtermelés. Az Ampelológiai Intézet kétféle kérdőívet bocsátott ki. Az egyiken, melynek elnevezése „Szőlő-fejlődési, művelési és értékesítési megfigyelések" volt, a követke-6 MSA. 1870—1970. Földterület III. Községsoros adatok 59—70. p. és 116—122. p., valamint saját számítások alapján 7 MMgMA. III. 8026—8027. 8 Miklóstelepre vonatkozóan 1.: PINTÉR J. 1978. 9 A helvéciai szőlőtelepítésre nézve 1.: PINTÉR J. 1985.
