Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - N. Kiss István: Bortermelés és társadalmi viszonyok a muraközi uradalomban (1670—1720)

Borvidék és uradalmi borjövedelem A muraközi borvidék, amely a terhek, a jövedelem és a jogállás szempontjából különböző területeket fogott össze, 1720-ban az alábbiak szerint tagozódott: 6/a. táblázat A muraközi borvidék megoszlása hektárban Paraszti szőlő montanisták 353,12 ha szőlősgazdák 666,28 ha szerződéses szőlők 5,0 ha szabad szőlők 14,56 ha Nemesi szőlő adóköteles 99,10 ha szerződéses 17,90 ha szabad 51,18 ha Allodiális szőlő 78,80 ha Elpusztult szőlő 83,20 ha 1 354,14 ha A puszta szőlők helyzetét már elemeztük, itt csak arra szeretnénk utalni, hogy kiterjedésük nem túl jelentős, a borvidék mindössze 6,1%-ára rúgott. Összegezve a különböző jogállású szőlőmívelő csoportokat, a következő képet kapjuk: 6/d. táblázat paraszti birtok38 1 038,96 ha -81,8% nemesi birtok 159,18 ha -12,5% allodiális birtok 72,80 ha - 5,7% Sem a majorsági, sem a nemesi szőlőterület aránya nem olyan jelentős, mint más történeti borvidékeken, pl. a Hegyalján. A borvidék 82%-a parszti tulajdonban volt s ez azt bizonyítja, hogy a legjövedelmezőbb gazdasági ágazatban a jobbágyok még a 18. század első felében is megőrizték abszolút túlsúlyukat. 38 Ide számítva a szerződéses (5 ha), illetve szabad paraszti szőlőket (14,6 ha) is.