Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - N. Kiss István: Bortermelés és társadalmi viszonyok a muraközi uradalomban (1670—1720)

A muraközi jobbágyok gazdálkodásában a fél-szabad földhasználat legfontosabb formája a szőlőbirtok volt. Figyelmen kívül hagyva a hegyvám, azaz kilenced kötelezettséget, a jobbágy, mint szőlőbirtokos, szabadon rendelkezett parcellájával a zálogbaadás, az eladás és az átörökítés jogát is ideértve. „A muraközi szőlőhegyek jó és erős borát"3 könnyen el lehetett adni a stájer, magyar és horvát piacon. A 19. század derekán gyakran emlegették a borukról híres Globko, Strido, Vesica, Sztanetinecz és Szlatnyak szőlőhegyeket.4 A 17., ill. 18. századi adataink szerint ezen a jó hírű borvidéken keverednek a paraszti, nemesi, ill. majorsági szőlők. 1720-ig a földesúri és nemesi birtok erős kisebbségben maradt a paraszti szőlőkkel szemben. 3 Jelentés a Muraközből. Gazd. lapok 1857. No 8. 4 FÉNYES 1866. 2. köt. 291. 1. ÁBRA