Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása
Ez a terve azonban részben a háború, részben egyéb akadályok miatt végül is meghiúsult. Adatközlőm külön kiemelte az 1945 után Dányon (Pest m.) Mattyasovszky tisztiorvos földjén létesített 10 holdas ültetvény szerepét, melynek jelentősége abban rejlik, hogy kiinduló anyagát képezte az 1948-ban induló dar any pusztai (Somogy m.) angol levendula telepítésnek, s ezen keresztül pedig a későbbiekben létesített nagyüzemi hibridlevendula ültetvényeknek is. Bittera Gyulával kapcsolatban nem állt, így a Bittera-féle angol levendula kísérletek és telepítések anyaga valószínűleg a dr. Horváth által behozatott szaporítóanyagból került ki, hacsak nem hozatott annak idején ő maga is; erre vonatkozó megbízható adatunk viszont nincs. Tehát megállapíthatjuk, hogy a Magyarországon nagyobb területeken díszlő hibridlevendulások egyrészt a Saffron-Walden-ből származó, másrészt a Manchester környékéről ide került levendulatövek továbbszaporított egyedei. Közülük kettő — az előbb emiitett daránypusztai —, valamint a pannonhalmi levendulás mindenképpen érdemes arra, hogy bővebben is foglalkozzunk vele. Daránypusztán foglalkoztak a felszabadulás után elsőként a gyógynövények nagyüzemi termelésével, 1962-ig a KHV (ma Caola) célgazdasága volt. Nemcsak levendulát, de mentát, muskotályzsályát és egyéb gyógynövényeket is termesztettek, s termesztenek ma is. Levendulát a hatvanas években 375 ha-on termesztettek, — ma 35 ha-on. A hibrid levendulán kívül valódi levendulát is termesztettek. A kb. 1960-tól 65-ig terjedő időszakban országszerte fellendülő levendula termesztés szaporítóanyagát a Daránypusztai Állami Gazdaság biztosította. Adatunk van a Veszprémi, Kanacsi (Tolna m.), Zengőaljai (Baranya m.), Herceghalmi (Pest m.) Állami Gazdaságok, valamint a lánycsóki (Baranya m.) TSz és Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdasága felé történt palántaszállításokról. Az 1964/65 évre e gazdaságoknak összesen 1,720.000 db palántát adtak el, ebből 1,300.000 volt a hibrid. 69 A palántanevelések attól függően, hogy hibrid vagy valódi levendula szaporítása volt-e a cél, kétféleképpen történtek: A hibrid levendula esetében a már az előbbiekben ismertetett dugványozás helyett a feltöltéses bujtás módszerét alkalmazták. Egy erre a célra átalakított, meghajlított hegyű villát használtak erre leginkább (16. kép). A körbeásott bokor tövére ezzel rázták rá a földet. Ez a művelet nem volt éppen könnyű, — gyakran kubikos brigádokkal végeztették —, viszont igen eredményesnek bizonyult; 50 palánta is lekerült egy 8—10 éves tőről. A feltöltést mindig kora tavasszal végezték, a levendula „megindulásáig". Még abban az évben kiültethető palántát is nyertek belőle. Ha francialevendula palánta előállítás volt a cél, akkor a magvetéses módszert alkalmazták. Ehhez jégvermekben minimum 2—3 hétig fagyasztották a magvakat. Ezután rostált finom sóderrel keverték, majd márciusig szaporítóládákba helyezve jégveremben tartották. Március végén, április elején vetették el a sóderrel kevert magot, kézi vetőgéppel. 25—30 cm-es sortávot hagyva 1,5—2 holdnyi területről 1,000.000 db palántát kaptak. Vetés után az ápolási munkák a szokásos gyomlálásból, kapálásból és öntözésből álltak. E nagymennyiségű palántát néhány holdnyi 69 VINCZE L. közlése 1982.
