Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Takács István: A harcsa (Silurus glanis L.) csontozatának vizsgálata
2. A harcsa csontozatának lineáris növekedése igazolása a különböző korosztályokban Az első lépésként az összes rendelkezésre álló adatsorból az életkor figyelembevétele nélkül kerestem az egyes csontok közötti növekedési korrelációt. Ehhez kiszámoltam a már leírt módszerrel az egyes adatsorokhoz tartozó lineáris egyenesek egyenletét. A következőkben a kapcsolatok szorosságát vizsgáltam, vagyis a korrelációt (r xy ). Ennek értékei 0,48—0,49-ig változtak, melyek mind beleestek az ún. szoros kapcsolat tartományába (10. táblázat). Tehát beigazolódott, hogy a harcsa vizsgált életciklusában (1—4 év) a növekedés kapcsolata szoros, lineáris, az egymáshoz viszonyított arányok pedig állandók. Felmerült a kérdés, hogy a különböző korokra vetítve is fennmarad-e ez a kapcsolat jelleg? Ehhez a rendelkezésre álló egyedeket életkor szerint szétválasztottam, s egyszerű arányvizsgálatokkal hasonlítottam össze a csontok növekedési változását. Amennyiben az összehasonlított méretek egymáshoz viszonyítva koronként más-más arányban nőnének, ezek értékei nagyon eltérők lennének. Ali. táblázat összegzi a kapott arányértékeket. Jól kitűnik belőle, hogy korcsoportonként az évi számértékeknek nincs, vagy minimális az eltérésük. Tehát az életkorra vetítve is lineáris a növekedés. Bár évenként a mért adatok nagysága nő, az arányok állandóak, tehát a vizsgált azonos évi értékek egy-egy csoportot alkotnak, s a lineáris egyenestől minimálisan térnek el. Ez az eltérés abból adódik, hogy a hal biológiai objektum, tehát egyedi variációval bír. Az évekre vetített minimális csontonkénti arány eltéréseket átlagolva azonos értékeket kapunk (11. táblázat), mely azt jelenti, hogy a kapcsolat teljes mértékben lineáris, az évek viszonyában semmilyen eltérés nincs! Hangsúlyozni kell, hogy ez a vizsgálat szűk életkor tartományt ölel fel. 4 éves korig tart, mely egybeesik a harcsa ivarérettségének évével. Az is tisztázódott, hogy a növekedésnek ez a legintenzívebb szakasza, s ezután inkább a súlygyarapodás kerül előtérbe. Tehát a számított egyenes egyenletek erre az időszakra érvényesek. Valószínű, hogy a 4. évtől kezdődő növekedési változások is hasonlóan alakulnak, de ezt csak megfelelő számú adat feldolgozásával lehetne bizonyítani. A halakra vonatkozóan egyértelműen tisztázódott, hogy ivarérettségükig egyenletes fejlődésűek, az ivadékok lényegében kicsinyített másai az ivarérett példányoknak. Ez a jelenség a gerincesek közül a madarak és emlősökre nem áll fenn, ivarérésükig lényeges arányváltozásokkal növekszenek, majd azt elérve, növekedésük teljes mértékben leáll. Ez a törvényszerűség részben az ivadék gondozása, fiatal egyed és szülő kapcsolatára vezethető vissza. Míg a madarak és emlősök maguk táplálják ivadékukat, s védelmezik őket, a halivadéknak kikelésétől kezdve teljesen önállónak kell lennie, tehát rendelkeznie kell mindazon tulajdonságokkal, melyek a kifejlett példányokat jellemzik.
