Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Taraba Mária: A „Magyar Mezőgazdasági Szakirodalom Könyvészete" című kiadvány létrejöttének története. I. rész. Előzmények

kötetben szereplő több mint 40 ezer címfelvétel gazdag tárháza egykori agrárirodalmunknak. E bibliográfiának ugyanis nemcsak az agrártörténeti szakcsoportban szereplő egységei, hanem a benne felvett egyéb művek is szinte valamennyien tükrözik az egyes agrárágazatokra vonatkozó korabeli ismeretek állását, fejlettségét, s így ezek a művek közvetlenül vagy közvetve értékes forrásai az agrártörténeti rekonstrukcióknak. A mű jelentős bázisává vált a szakkönyvtári tájékoztatásnak, a hazai és külföldi tudományos intézetek szakmai, történeti feltáró munkájának és így méltó arra, hogy könyvészeti irodalmunkban betöltött szerepét — a keletkezése körülményeire vonatkozó iratanyag feltárásával is — hangsúlyozzuk. Ahogyan egy átfogó történeti szakbibliográfia létrejötte igazolja az illető tudományterület fejlettségét, szintézisre való érettségét, úgy tükrözi e mű előzményének számos mozzanata azt a történelmi helyzetet, amelyben születése szinte szükségszerűvé vált. „Az élet teljességéhez szükség van az emlékezet hatalmára. Ez az a lelki-erő, mely az elhomályosult régmúltat a jelen napvilágára hozva és ébren tartva, az emlékek tanulságait összekapcsolja a jelen szükségleteivel s a jövő törekvéseivel, megteremti a lelki élet folyamatosságát, egységét, s ezáltal tudatossá teszi bennünk az élet értelmét. Erre az öntudatra, a tudatnak erre a totalitására szüksége van az egyénnek és a nemzeti közösségnek egyaránt, ha boldogulni akar és be akarja tölteni feladatkörét. Csak annak az egyénnek és csak annak a népnek lehet tiszta képe a jelen kötelességeiről és a jövő reális céljairól, amelyik egységben, az öntudat tiszta világosságában tudja látni egész eletét."

2 Ezekkel a bevezető sorokkal nyújtották át a szerkesztők az 1505 és 1805 között megjelent magyar mezőgazdasági szakmunkák adatait 1934-ben a kutatni kívánó hazai és külföldi szakembereknek. Politikai és gazdasági események s az azokból eredő inspirációk, egyéni törekvések váltakozva vitték előbbre sok éven keresztül azt a „gazdaságtörténeti eszmét", amely végül is a kiadvány nyomtatott formájához vezetett. 1894-ben, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kiadásában indult a „Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle" című folyóirat.

3 A lap szerkesztője Paikert Alajos volt, kinek munkássága nemcsak szaklappal, de a Magyar Mezőgazdasági Múzeum alapításával és annak későbbi tevékenységével — így a bibliográfiával is — szorosan összekapcsolódott.

4 A „Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle" című folyóiratban 1895-től indított „Könyvészet" című rovat Barcza Imre, majd Kováts Ferenc összeállításában 2 Részlet: A magyar gazdasági irodalom első századainak könyvészete (1505—1805) című első kötet előszavából. Bp., 1934. 7. p. 3 „Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle" I—XIII. évf. (1894—1906) Szerk.: 1894—1896-ig Paiker Alajos; 1897—1899-ig Paikert Alajos és Tagányi Károly; 1900 Tagányi Károly; 1901—1906-ig Kováts Ferenc. Bp., kiad.: Orsz. Magy. Gazd. Egyesület (évente 10 számban). A Paikert Alajos (1866—1948) mezőgazdász, jogász, közgazdasági író. 1890—1895-ig az Orsz. Magy. Gazd. Egyesület (OMGE) titkára; 1895—96-ban a III. Nemzetközi Gazdakongresszus előkészítő munkálatainak titkára; 1894—1899-ig a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle szerkesztője; 1895-től a MMM szervezője; 1923—1930-ig a múzeum igazgatója; 1930—1932 között a kairói Mezőgazdasági Múzeum szervezője és igazgatója; a Magyar Külügyi Társaság alelnöke.