Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács Imre: Földművelésügyi kormányzatunk fő feladatai az 1914/18. évi világháborút követő békekötés utáni első években

előbb a törvényhatóságokhoz intézett miniszteri körrendelet alakjában jelent meg, utóbb az 1927:XXV. törvénycikk alakjában került az Országos Törvénytárba. Az osztatlan közös legelőkről szóló 1913:X. törvénycikk az azokban részes birtokosok állattenyésztésének és egész gazdálkodásának érdekében elrendelte a társulattá alakulást, és szabályozta a községi legelők használatát. A közbejött világháború miatt azonban e törvény végrehajtása szünetelt, csak az 1921. év őszétől fokozatosan került sor a legeltetési társulatok megalakítására, de egyelőre csak ott, ahol ez a társtulajdonosok nagyobb számánál, illetve a birtokviszonyok rendezetlenségénél vagy egyéb oknál fogva az állattenyésztés érdekében szükségesnek látszott. Az országszerte mutatkozó legelőhiány csökkentésére a mezőgazdasági haszonbérletekről szóló 2080/1921. M.E. sz. kormányrendelettel intézkedés történt arra az időre is, amíg az 1920. évi földbirtokrendező törvény végrehajtása során a kérdés mindenütt kielégítőbb megoldást nem nyerhet. A tagosításokat az 1914/18. évi világháború elején az 51475/1914. I.M. számú rendelet fölfüggesztette, csak az igazságügyminiszter esetenként adott engedélyével voltak folytathatók, de ilyen irányú kérelmet a háború tartama alatt alig terjesztettek elő. A vadászati törvény revíziójának előkészítésén kívül az is foglalkoztatta a főosztályt, hogy vadásztársaságok részére a vadállományok felfrissítésére élő vadakból (egyelőre nyulakból) tenyésztörzseket osztasson ki. A X/B. (földbirtokpolitikai) főosztály tevékenysége az 1920-as évek elején mindenekelőtt arra irányult, hogy kidolgozza a földbirtok helyesebb megoszlásáról szóló törvényjavaslatot, majd az 1920:XXXVI. törvénycikk hatálybalépése után az Országos Földbirtokrendező Bírósággal együttműködve, szorgalmazza e törvény végrehajtását, amiben a földművelésügyi minisztert különösen az állami elővásárlási jog gyakorlása terén lényeges hatáskör illette meg. Foglalkozott a főosztály a földreform keretében juttatott házhelyek beépítésének kérdésével is. A járási gazdasági felügyelők szolgálatba állítása megkönnyítette, hogy a reform végrehajtásának munkálatait széles körben folytassák. A XI. (kertészeti) főosztály megbízható termelőknél olyan kísérletek beállítását tervezte, amelyeknek célja az egyes vidékek természeti adottságainak legjobban megfelelő gyümölcs- és zöldségfajták termesztési feltételeinek a pontos megállapítása volt. Elsősorban a kecskeméti barackkal, a körösi meggyel, a makói hagymával és a győri petrezselyemmel terveztek a minisztériumban ilyen kísérleteket. Olyan gumós és hagymás növényeknek hazai termesztésével is kívántak kísérletezni, amelyeket addig, mint pl. a jácintot, a tulipánt, a gyöngyvirágot nagyobbrészt importálni kellett. Különös gondot fordított a kertészeti főosztály arra, hogy a gazdák minél többet termeljenek a konzervgyártásra alkalmas zöldség- és gyümölcsfélékből, s ezek a termények ne nyersen, hanem feldolgozva kerüljenek forgalomba, feleslegük külföldi piacokra. A XII/A. (közgazdasági) főosztály egyik törekvése a megfelelő törvényes rendelkezések kezdeményezésével arra irányult, hogy a haszonbérleti szerződések a mindenkori gazdasági vizonyokkal összhangban maradjanak és főként a 20 kh-n aluli kishaszonbérleti szerződések idejének meghosszabbításánál elkerültessék,