Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács Imre: Földművelésügyi kormányzatunk fő feladatai az 1914/18. évi világháborút követő békekötés utáni első években

umhoz utalt feladatok ellátása. Ugyancsak itt tárgyalták a békeszerződés határozmányainak végrehajtásával kapcsolatos azokat az ügyeket, amelyek a földművelésügyi miniszteri tárcát bármely vonatkozásban érintették. A békeszerződés 206. cikke kimondotta, hogy a győztes szövetséges és társult hatalmak beviteli cikkei után a szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül Magyarország vámtételei nem lehetnek magasabbak azoknál a legkedvezőbb díjtételeknél, amelyeket az Osztrák-Magyar Monarchiában a bevitelre 1914. július 28-án alkalmaztak. Eszerint Magyarországnak már 1922. január hó 27-től kezdve módjában lett volna autonóm vámtarifáját életbeléptetni, de az adott körülmények között ennek főként csak ipari szempontból lehetett volna jelentősége, mert mezőgazdasági terménybehozatal alig támasztott versenyt a magyar termelésnek. A külkereskedelmi tárgyalásokon és a szerződések megkötésekor Magyarországnak szinte minden tekintetben más csapásokon kellett járnia, mint amelyeket az osztrák-magyar diplomácia kitaposott. Az első állam, amellyel kereskedelmi megállapodásunk létrejött, Ausztria volt. Egyezményt létesítettünk még Lengyelországgal és Svájccal, valamint a legnagyobb kedvezmény alapján Németországgal. 1921-ben Csehszlovákiával is felvettük a tárgyalások fonalát, de ez csak provizóriumban végződött. Az Ausztriával létesített árucsereegyezményt 1921. augusztusában a nyugatmagyarországi területi kérdés miatt felbontották, így Ausztriával átmenetileg szerződésen kívüli állapotba kerültünk. A VIII. (szőlészeti és borászati) főosztályban mindenekelőtt két fontos törvényjavaslatot készítettek elő. Egyik a hatályos bortörvény, az 1908:XLVII. törvénycikk korszerű módosítását, a másik a szőlészeti és borászati alkalmazottak szolgálati jogviszonyának szabályozását célozta. Ugyancsak előkészítés alatt állt a főosztályban a szőlővessző-forgalom újabb szabályozása, a békeszerződés folytán elvesztett amerikai vesszőszaporító telepek helyett újabb állami telepek létesítése, Sopronban egy szőlészeti és borászati szakiskola felállítása, az elvesztett pozsonyi és zalatnai szénkéneggyár pótlására másiknak üzembehelyezése. Az állami közpincéknek a szakszerű borkezeléshez és a típusborok készítéséhez szükséges jobb kihasználásra is sor került. A IX/A. (mezőgazdasági szakoktatási) főosztály tervszerűen indította meg az oktatás szükséges átszervezését. A történelmi Magyarországon a mezőgazdasági szakoktatást 31 különféle intézmény látta el, közülük 17 intézet maradt az ország új területén. Ezeknek tagozódása a múltban aránytalan volt, a csekély számú alsófokú intézet bár jól, de csak részben láthatta el feladatát. A változott viszonyoknak megfelelően, de egyúttal az ország leromlott pénzügyi helyzetének figyelembevételével is perspektivikusan úgy kellett a mezőgazdasági szakoktatást átszervezni, hogy a termelés korszerű követelményeinek jobban megfeleljen. Ehhez képest az 1914/18. évi világháború után a következőképpen alakult ki részben a Földművelésügyi Minisztériumhoz, részben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz tartozott hazai mezőgazdasági szakoktatási intézményrendszer: földmíves iskola gazdaképzésre és földművesiskola gazdasági altisztképzésre, téli gazdasági iskola, tejgazdasági szakiskola, tejmunkásiskola, gazdasági szaktanítóképző intézet és gazdasági szaktanítónőképző intézet, felső mezőgazdasági iskola, gazda-