Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács Imre: Földművelésügyi kormányzatunk fő feladatai az 1914/18. évi világháborút követő békekötés utáni első években

állatorvosok hiánya és az óvintézkedések fogyatékos végrehajtása következtében nagy mértéken terjedtek a ragadós állatbetegségek, a román megszállás idejében pedig a viszonyok e téren tovább rosszabbodtak. A megszálló francia hadsereg öszvéreivel az országba behurcolt járványos nyirokérgyulladást az eladott öszvérek sokfelé elterjesztették, de erélyes állategészségügyi intézkedésekkel sikerült ezt az egypatás állatokra renkívül veszedelmes betegséget az országban kiirtani. Zugmének használata miatt a lovak tenyészbénasága és fertőző kevésvérüsége fenyegette az ország lóállományát. Abaujtorna és Komárom megyékben tenyészbénaság lépett fel, Zalamegyében pedig a hidegvérű lóállományoknak mintegy 50%-a az akkoriban még gyógyíthatatlan fertőző kevésvérűségnek áldozata lett. E két betegség gyors kiirtására irányuló törekvés az érdekelt állattartók részéről — sajnos — nem részesült a kellő támogatásban. Az ország területén korábban is gyakran előfordult takonykór főként azért terjedt ismét nagyobb mértékben, mert a beteg lovak is kikerültek közlegelőkre. Az 1920. év óta főként Lengyelországban elterjedt keleti marhavész komolyan fenyegette kérődző állatállományunkat; behurcolásának megakadályozására minden szükséges intézkedés megtörtént. Különösen a tavaszi állatforgalom megindulásakor fokozott óvatossággal kellett a szarvasmarhák beszerzésénél eljárni. A ragadós száj- és körömfájás nagyobb arányú elterjedésének sikerült gátat vetni. A nagymértékben elterjedt rühösségnek kéngázzal való gyógyítása járt eredménynyel. A sertéspestis (sertésvész) elleni védekezést megkönnyítette, hogy a minisztérium intézkedése folytán korlátlan mennyiségű szérum állt rendelkezésre, fékezte viszont a védekezést annak magas ára. Komoly figyelmet fordítottak a baromfibetegségek elleni védekezésre is, védőoltásokkal a majdnem minden évben előforduló veszteségeket csökkenteni sikerült. A kóbor ebek által terjesztett veszettség már a lovak, szarvasmarhák és sertések között is kárt okozott. Ellene az ebek kötelező oltásának szigorúbb ellenőrzésével védekeztek. A IV. (állattenyésztési) főosztály egyik fő törekvése a háborús rekvirálások és az ellenséges megszállás következtében számbelileg és minőségileg hanyatlott szarvasmarhaállomány rekonstruálása volt a köztenyésztésben használt bikák gondos kiválasztatásával és kedvezményes kiosztásával. Szimmentáli bikáknak behozatalán kívül Svájcból bőven tejelő teheneknek és vemhes üszőknek importját is tervezték az olyan tenyészetek közötti szétosztás végett, amelyektől a köztenyésztéshez apaállatok felnevelése várható volt. A tejgazdaság fellendítésére a minisztérium szerint elsősorban olyan központi szerv volt létesítendő, amely a propagandát és a szervezést intézi, de az értékesítésben is közreműködik. A tejipar fejlesztését célozta az exportképes árut előállító vajtermelő központoknak, nemkülönben a tehén- és juhsajtkészítő telepeknek létesítése, együttműködve a háború folyamán tönkrement, majd újra szervezett tejszövetkezetekkel. Tervezték továbbá tejkondenzáló és kazeinkészítő üzemeknek létesítését, az exportra kerülő tejtermékeknek állami védjeggyel leendő ellátását, tejelést ellenőrző újabb egyesületek létrehozását és tejelőversenyek szervezését. A tej körüli visszaélések megakadályozására a 4090/1921. M. E. sz. kormányrendeletben előírt üzemengedélyezés és üzemellenőrzés szintén munkát adott a főosztály-