Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács Imre: Földművelésügyi kormányzatunk fő feladatai az 1914/18. évi világháborút követő békekötés utáni első években

pengő volt. 1924 júliusában megkezdte működését a Magyar Nemzeti Bank. A külföldi kölcsön segítségével azután, amelynek fedezetére a vámbevételek, a dohány-, a sójövedék és egyes fogyasztási adók szolgáltak, gyorsan rendbehoztuk államháztartásunkat. Az Ausztriához hasonlóan hozzánk is érkezett népszövetségi főmegbízottnak a szanálás ideje alatt Magyarország egész pénzgazdálkodásába beleszólási joga volt. 1926-ban a pengőpénzegység bevezetése egyelőre véglegessé tette az ország gazdasági rekonstrukcióját. Az adott helyzetben fokozott jelentősége lett a földművelésügyi közigazgatásnak. A háború után új módokon, új eszközökkel és eljárásokkal is pótolni kellett mezőgazdaságunk háborús visszaesését, a múlthoz képest sokkal kedvezőtlenebb körülmények között meg kellett teremteni újabb fejlődése feltételeit. A következőkben szemlét tartunk azok fölött a földművelésügyi kormányzati és közigazgatási feladatok fölött, amelyeknek intézését az 1921: XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni békeszerződés szülte új helyzetnek megfelelően a Földmüvelésügyi Minisztériumban készítették elő, illetve amelyeket ott megterveztek. Ezeket a feladatokat a minisztérium 1922. május 1-én életbeléptetett új ügybeosztásában szereplő főosztályok és ügyosztályok szervező, igazgatási és kodifikációs tevékenysége szerint a következőkben ismertetjük. Az I/A. és az I/B (erdészeti) főosztály a békeszerződés folytán elveszett helyvidéki erdőségeink részbeni pótlása és az erdőgazdaság jövedelmezőségének emelése végett fokozott mértékben igyekezett a két fő erdőgazdaságpolitikai követelményt: az erdőfenntartást és az erdőgazdaság okszerűségét érvényesíteni. A régi erdőállománynak a békekötés után megmaraa\töredékrészét mindenképpen védeni kellett az oktalan erdőpusztítások és az erdőrendészeti üzemtervtől eltérő túlvágások ellen. Evégből a minisztérium különös súlyt helyezett az addigi erdőtörvények (1879: XXXI. és 1898. XIX. t-cikkek) erdővédelmi rendelkezéseinek következetes végrehajtására. Ugyanakkor gyors egymásutánban elkészültek a megfelelő törvénytervezetek, és a nemzetgyűlés megalkotta az időszerű új erdészeti törvényeket: az 1923: XVIII. törvénycikket a változott viszonyokhoz idomuló erdészeti igazgatásról, az 1923: XIX. törvénycikket az alföldi erdőtelepítésekről és gazdasági fásításokról, az 1923: XX. törvénycikket az Országos Erdei Alapról és az 1923: XXI. törvénycikket az erdőbirtok-hitelről. A más művelésre alig használható futóhomokos, szikes stb. területek beerdősítésére az erdőigazgatóságok kedvezményes áron, esetleg díjtalanul adták a csemetéket. Az erdőrendészeti áthágásokból befolyó bírságpénzek és az erdei kihágások miatt kiszabott büntetéspénzek jelentékeny részét kapta meg az Országos Erdei Alap. A II. (a ménesbirtokok és uradalmak, valamint az országos-lótenyésztési ügyek) főosztály 1. ügyosztályához tartoztak az állami ménesbirtokok, a gödöllői koronauradalom és a herceg Eszterházy-féle hitbizománytól az állam által bérelt sütvényi ménesgazdaság ügyei, a főosztály 2. ügyosztályához az országos lótenyésztési ügyek. Házikezelésben levő állami mezőgazdasági üzemeink voltak: a Csanád vármegyében 30.090 kat. hold területen fekvő mezőhegyesi ménesbirtok, a Komárom vármegyei 11.241 kat. holdnyi kisbéri és a 7124 kat. hold nagyságú bábolnai ménesbirtok; a Tolna vármegyei 2761 kat. holdnyi sütvényi ménesgazdaság bérbir-