Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Tóth Lajos: Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez
A leendő gazda, gazdaságvezető felelőssége, irányítási, szervezési, gazdaságossági jártassága is kialakul közben. Ugyanis „kötelesek maguknak pontos jegyzékét készíteni arról, hogy naponta hányórát dolgoztak a géppel, hány ember foglalkozott mellette, hány keresztet csépeltek, hány mázsa magot termeltek, mennyi esik abból egy keresztre, mennyi olaj volt szükséges, mennyi víz és tüzelő használtatott el" 46 . Következésképpen ennek a forradalmian új termelési eszköznek teljes gazdasági értékét, termelési funkcióját, rentabilitását megismerik, elsajátítják. A látottak, tanultak tartós rögzítése céljából az egész gyakorlati munkáról részletes, gondos naplóvezetést kívánnak meg a hallgatóktól. A szakmai neveléselmélyítésére irányuló határozott követelmény, hogy abba a tanuló feljegyezze minden nap „saját munkáját, észleleteit és tapasztalatait, valamint a gazdasági üzletnek minden említésre méltó mozzanatát", még a meteorológiai adatokat is. A helytálló pedagógiai indoklás szerint ugyanis „ez által a tanuló szemlélődésre, észlelésekre és elmélkedésekre van utalva, továbbá elmulaszthatalan mindennapi munkásságra." A napló — miután az iskola értő szakemberei ellenőrzik, osztályozzák — megbízható vissazajelzéseket is tartalmaz: mennyire őszinte és természetes „a tanuló hajlama választott pályája iránt, milyen a hallgató lényeglátó, rendszerező képessége és felfogása." A középfokú mezőgazdasági tanintézetek hallgatóinak szakképzése a szükséges elméleti ismeretekre épülő igen alapos, sokoldalú, ökonómiai igényeknek megfelelően erőteljes gyakorlati irányú képzés. Pedagógiai tartalma adekvát módon áthatja az iskolai élet rendjét, kíséri a képzés minden mozzanatát. A nevelési eszmény további normái: a minden helyzetben szelíden, megértően, udvariasan, „ildomosán" viselkedő ifjúgazdász, aki becsüli és „kíméletesen védi" a tulajdon minden formáját; tiszteli és segíti iskolatársait, leendő munkatársait; feltétlenül fegyelmezett, példás önuralom kormányozza magatartását, cselekedeteit. Feltétel nélkül elismeri és megvalósítja az őt tanítók utasításait. Az erkölcsi nevelésnek ezek a megnyilvánulásai a társadalmi tudatosságot, az osztálytársadalom uralkodó szemléletének elsajátítását célozzák. Híven a már idézett Kármán Mór nézeteihez, aki a polgári erkölcsi nevelés alapjának a jó vezetést, és a fegyelmezést tartja. Idesoroljuk a kitartó, szívós munkára nevelést is, amely sem a mennyiségi, sem a minőségi tényezőket nem hanyagolja el. A gyakorlati oktatás során támasztott fizikai követelmények, az ügyesség, a manuális készség, a huzamos munka során kialakult állóképesség a mezőgazdasági pálya nélkülözhetetlen kelléke. A korábbi évtizedekben Kölesy Vince nyomasztó, de reális képet fest a tényleges gazdászélet terheiről: „Edzze testét, hiszen mestersége követeli, hogy nyáron alig aludjék, s a rekkenetben kibírja szomjan, néhány falat kenyéren és sajton". Dolga továbbá „naphosszat a munkások mögött állni, gyalogolni, csűrökben hálni, hol meg naphosszat nem ülhet le". A jószándékú útmutatást is hozzáfűzi: „Legyen talpig féri, de vigyázzon is egészségére, erős szervezetére" 47 . A testi nevelés ezért foglal el olyan jelentős helyet a dualizmus korának mezőgazdasági szakoktatásában. 46 Uo. 47 BÁLÁS Árpád, 1896. 366. p.
