Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács István: A harcsa (Silurus glanis L.) csontozatának vizsgálata

7. ábra. Az ekecsont laterális (a), ventrális (b) és dorzális nézete a mérőhelyekkel. elhelyezkedő, egyforma méretű fogakból áll, ami a ragadozó életmód alapját képező együttes. Magát a fogazatot csak élő, húsos állapotban lehet vizsgálni, a már preparált csontokról azok leesnek, csak helyük marad meg apró lyukak formájában. Mérőpontjait a 8. ábra szemlélteti, méreteit az 5. táblázat foglalja magába. Cleithrum, epihyal — ceratohyal — hypohyal A cleithrum L alakú, nagyméretű csontképlet. Alsó végén a mellúszó bognártüskéje ízesül hozzá. Az epihyal — ceratohyal — hypohyal ugyan három külön csont, de erős kapcsolódással érintkezik egymással, ezért preparálás után leginkább egyben megmaradtak. A csontok mérőhelyeit a 9—10. ábra szemlélteti. Méretei a 6. és 7. táblázatban találhatók. Az agykoponyához viszonyítva mindhárom csontképlet (az epihyal — ceratohyal — hypohyal egybevéve) nagyméretű. EGYÉB FAJHATÁROZÁSRA ALKALMAS CSONTOK A 11—12. ábra olyan csontok rajzait tartalmazza, melyek a metrikus vizsgálatban nem vettek részt, de faj határozóként jól alkalmazhatók. A csont tani vizsgálat eredményeinek elemzése, összefoglalása. 1. A súly és a testhossz évenkénti növekedése.