Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)
ják kellő alapossággal, a mezőgazdaságot, mint mesterséget oktatják. 42 Hideghéthy e kérdésben nem értett egyet Liebiggel; „a mezőgazdaság mindenek előtt mesterség ... — írta. A mezőgazdaság továbbá tudomány és pedig oly tudomány, melynek általános alapelvei vannak ugyan, de melynek leglényegesebb része a helybeli körülményekhez való alkalmazásában rejlik." 43 Álláspontja e kérdésben Bartók Jánoséhoz közel álló. Hideghéthy Antal fontosnak tartotta a mezőgazdasági ismeretek növelését, véleménye szerint az ismeretek megszerzésének lehetőségét a társadalom minél szélesebb rétegei számára lehetővé kell tenni, ennek egyik lehetséges módjaként az alacsony oktatási költségek bevezetését javasolta. 44 A szakoktatás fejlesztéséről vallott nézeteit más fórumon is kifejtette. 1863 végén a Gazdasági Egyesület a gazdasági és erdészeti tanügy szervezésére bizottságot létesített, ennek ő is tagja lett. Az elkészített tervezetet nem tartotta kielégítőnek, ezért módosításokat javasolt: „ .. . a gazdasági tanintézetek főleg gyakorlati irányúak legyenek, de tudományos elvekre épüljenek; a tanintézetek még a legkisebb gazdálkodóra is hatással legyenek". A felsőfokú tanintézetek mellé földmívesiskolák felállítását tartotta szükségesnek. A nemes cél érdekében közadakozásra szólított fel, elképzelése szerint egy 1000 holdas birtokos évi 6 forintot fizessen oktatási intézet céljára. Egy másik terve szerint az ország 5 gazdasági kerületének mindegyikében egy-egy 4—5 ezer holdat bérlő ún. Haszonbérlő Társulatot állítanának fel, a birtokokat pedig a tanintézetek rendelkezésére bocsátanak. Elképzelése nem valósult meg, pedig még anyagi hozzájárulástól sem riadt vissza, hiszen 1000— 1000 forinttal támogatta volna a Haszonbérlő Társulatokat. 45 Munkásságának másik fontos területét képviselték mezőgazdaságunk helyzetével, problémáival foglalkozó, valamint a problémák megoldására tett javaslatait tartalmazó művei. Ezirányú tevékenységével kapcsolatban több kritikai észrevételt tehetünk. „Figyelmeztetések ..." című könyvében ugyan helyesen látja a váltógazdálkodás előnyét, de úgy véli, hogy a mi körülményeink között nem az általa „angolnak" nevezett belterjes gazdálkodási rendszert kell követni, hanem az angolnál extenzívebb észak-amerikait. 46 Egy másik, a 60-as évek végén megjelenő könyvében, a gabonatúltermelési válság megoldásául csupán az olcsóbb termelésre való törekvést ajánlotta, a mezőgazdaság termelési struktúra módosításának szükségességét nem vetette fel. Az olcsóbb termelést gépesítéssel, a termőterületek növelésével, másrészt pedig a földadó csökkentésével, olcsóbb vasúti szállítási tarifa bevezetésével, a vasútépítés ütemének fokozásával látta elérhetőnek. „Agrárius" nézetekkel rokonszenvező álláspontot képviselt, meggyőződéssel vallotta, hogy az ország vámpolitikája aláássa a földművelést, és azt feláldozzák az iparért. Követelte az önálló földmívelési minisztérium felállítását. 47 Egy évvel később, 1868-ban kiadott munkájában továbbra is hangoztatta a 42 BÁLÁS Á. 1890. 4. o. 43 HIDEGHÉTHY A. 1861. b 38. o. 44 Uo. 52. o. 45 Erdészeti Lapok, 1863. február. 33. oldaltól 46 HIDEGHÉTHY A. 1861. b 20. o. 47 HIDEGHÉTHY A. 1867. 9—36. o.
