Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Oroszi Sándor: Alföldfásítási tervek, erdősítések és erdőtelepítések a Nagykunságban a két világháború között
nagyobb szántóföldjét — vagy legelőjét —, illetőleg 20 kat. holdnál nagyobb rétjét vagy kaszálóját fasorokkal kell beszegélyezni. A fasorral való beszegélyezést a mívelési ágak (rét, szántó, legelő), valamint a birtoknak a rajta áthaladó gazdasági utakkal való tagoltsága szerint kialakult szélein kell végrehajtani... A telepítendő erdők helyének megválasztásánál és a gazdasági fásítások kijelölésénél ügyelni kell arra is, hogy a telepítendő erdők és gazdasági fásítások gondos és tervszerű elhelyezésével az alföldi szeleknek gazdaságilag sokféleképpen és annyira káros ereje megtörjék. Az alföldi erdők kijelölésénél mindezen kívül figyelemmel kell lenni a már meglevő erdőkre és fás területekre, és arra, hogy ott, ahol annak leküzdhető akadályai nincsenek, az erdők lehetőleg összefüggő erdőtesteket alkossanak, és rendszeres gazdaság űzésére is alkalmasak legyenek." A törvényhez 1925-ben jelent meg a végrehajtási utasítás, és ennek alapján indultak a felmérési, összeírási munkálatok. Az alföldi erdőtelepítésekhez azonban szükségesek voltak a kísérletek is, hiszen sem módszerben, sem technológiában, főleg pedig tudományos ismeretekben egy ilyen munkához nem voltak meg az alapok. KAÁN Károly vezetésével 1924-ben Püspökladányon és Kecskeméten (az előbbi esetében szikes talajon, az utóbbinál homokon) kijelöltek egy-egy kísérleti területet. Az ottani eredmények, tapasztalatok gyakorlatba való gyors átvitelével kívánták megoldani a nemzetközi összehasonlításban is jelentős munkát. Az alföld- és kopárfásítási tervben előirányoztak 270 000 kh (155 385 ha) terület fásítását, de 1938 végéig csak 90 000 kh (51 795 ha) területen végezték el az első kivitelű fásítást. 10 A kormányzattól kapott évi pénzösszeg mindig csökkent, tehát a munkában egyáltalán nem az állam mutatott példát. KAÁN Károly 1925-ös félreállítása is azoknak kedvezett, akik a törvényt inkább elodázni igyekeztek, mint végrehajtani. Az új erdőtörvényben, az 1935. évi IV. törvénycikkben ismét foglalkoznak az alföldi erdőtelepítésekkel, azonban behozzák az ún. „váltógazdálkodás" fogalmát is. Ennek az volt a lényege, hogy „. . . a földművelésügyi miniszter rendkívüli gazdasági szükség esetében megengedheti erdőnek erdőgazdasági művelés alól való végleges kivonását, ha a tulajdonos, vagy helyette más személy erdőművelésre alkalmas, legalább ugyanakkora más területet vesz egyidejűleg erdőgazdasági művelés alá." Tehát még az erdő művelési ágú területeit is csökkenthétté egy-egy birtokos, akár sík- akár hegyvidéken. Az alföldfásítási tervek ennek ellenére készültek, és a fásításokban is mutatkoztak eredmények, — amint a nagykunsági példán is látható lesz. A nagykunsági erdők fogyatkozása nem újkeletű. Már 1829-ben hivatkoznak erre: „. . . a Trágya az erdők fogyatkozása miatt tüzelővé fordíttatik, és így a földeket trágyázni nem lehet" 11 FÉNYES Elek országleírásában a XIX. század közepén nem mutatott ki erdőt a Nagykunságban. 12 Tévedett ebben, hiszen a 10 TÓTH B. 1972. 38. 11 Idézi: BELLON T. 1979. 76-77. 12 Idézi: TÓTH K. 1960. 191.
