Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fülöp Éva: Halgazdálkodás a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban az 1740-es években

A tatai Cseke-tó az Öreg-tóból lehalászott halak tárolására szolgált: elkészítése azért vált szükségessé, mert nélküle eladásig a halakat nem tudták hová tenni. A halak ily módon történő további tartására akkor került sor, ha az őszi és téli halászatok után a Duna mellékéről felhozott sok hal miatt eladásuk nem tűnt érdemesnek, s inkább megvárták a böjti időszakot, amikor a hal ára ismét emelkedett.

60 Hasonlóképp haltartónak szolgált az Öreg-tó mellett a várárok is.

61 A halastavak rendszerét úgy igyekeztek kialakítani, hogy minden esztendőre jusson lehalászni való tó. Ezért tervezte úgy Balogh Ferenc 1747-ben — amikor a tatai Öreg-tavat a következő, az igmándit három év múlva, 1750-ben kellett lehalászni —, hogy a környei és bánhidi tavakba olyan halakat tetet, amelyeket a fentebbi két tervezett halászat közti esztendőben, tehát 1749-ben lehet majd kihalászni.

62 A tavak táplálóképességét a tó időnkénti szárazon hagyásával

63 és bevetésével növelték: a tófenéket felverő fű, illetve a vízzel elárasztott vetés jó táplálékul szolgált a halaknak.

64 1743 júniusában felszántva állt a császári Mezei-tó, ezt kölessel vetették be és készültek a tatai Asszony- és Város-tavak, a szendi Országúti- és a szomódi tó bevetésére is.

65 A bánhidiaknak a Tükör-tavat kellett felszántaniuk és bevetniük. A szabadon álló tavak területét azonban másként is hasznosították. Tatán 1743-ban „bent a tóban ... káposzta palántát az emberek mind felül actu ültetnek".

66 S amikor Eszterházy József halála után testvére, Ferenc fiaira szálltak a birtokok, Eszterházy Károly azzal bízta meg a továbbra is az uradalmak élén álló Balogh Ferencet, hogy tata-gesztesi uradalom mintájára szervezze meg az ő pápai uradalmában is a halgazdálkodást: „Ha ugyan az Isten azt adná érnem, hogy a Pápai tóban az káposzta fejek között úgy sétálhatnék, mint a tataiban."

67 A halak táplálása azonban — a tófenék időnkénti szárazon hagyása és bevetése mellett — hagyományos módon történt, anyagunkban nincs olyan adat, amely mesterséges táplálásukra utalna. A tavak táplálóerejével függ össze a nád elterjedése is: a nád a tófenék soványságának a jele, helyet von el, hiszen a hal sem szívesen járja és megjelenése a halak 60 Böjtközépig általában elkeltek a földvári tanyákból felhozott halak, utána húsvétig a halnak jó ára szokott lenni. Uo. p.174—177. Tata, 1745. júl. 31., p.194—195. Tata, 1745. szept. 4., p.208—210. Tata, 1745. aug. 7. 61 Uo. p. 150—153. Tata, 1745. ápr. 27. 62 Uo. p.168. Pozsony, 1747. okt. 26. 63 Ezért egyezett bele Eszterházy József a kisigmándi Fecske-tó szárazon hagyásába annak gyenge eredményű halászata után. Uo. F.104. p.185—186. Pozsony, 1748. ápr. 18. és p.189—190. Pozsony, 1748. ápr. 29. 64 A már idézett kalendárium szerint is jó a tavat víz nélkül tartani és megszántani, hogy a táplálóerejében megfogyott tó felfrissüljön. HERMAN O. 1887. 116. és köv., valamint PÉNZES B.—TÖLG I. 1980. 65 Eszterházy József szerint is a tófenék bevetésével kell dúsítani a szomódi halastóban a halak élelmét. OL TEL P.197. F.104. p. 170—171. Pozsony, 1747. nov. 2. 66 Uo. F.105. p.87—88. Tata, 1743. jún. 1. 67 Uo. F.107. N.5. Pápa, 1762. nov. 15.