Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács István: A harcsa (Silurus glanis L.) csontozatának vizsgálata

van kapcsolatban. A harcsa esetében a Syncranium hossza egyenlő a neurocranium hosszával, ami azt jelenti, hogy a neurocranium két legtávolabbi pontja ugyanoda esik, mint a syncraniumé. Ezért, ha a teljes koponyahosszt vagy alaphosszt lemérjük — mely mérések a számítások alapjául szolgálnak — az a teljes fejhosszt is kifejezi. Ez azért fontos, mert a zsigerkoponya hiánya esetén nem kell becslésekhez vagy hosszadalmas számításokhoz folyamodnunk, ha meg akarjuk határozni az eredeti fejhosszt. CSIGOLYÁK, GERINCOSZLOP, ÚSZÓK A harcsacsigolya fő részei: — felső tövisnyúlvány, idegívszárak, prae- és postzygapophysis, csigolyatest, vérívszárak, alsó tövisnyúlvány. A csigolyatestben fellelhető a gerinchúr (chorda dorsalis) maradványa, mely köré évgyűrű-szerű felrakodás alakul ki a növekedés függvényében. A gerincoszlopot alkotó csigolyák száma halfajonként változó, 15 és 300 között van, a harcsánál 71—75 darabból áll. A belső váz szerves részét képezik még a páros végtagok és azok függesztő készülékei, ahol a vállöv szorosan a koponyához kapcsolódik, míg a medenceöv az izomba ágyazódott. A csontokon fellelhető rendellenességek A rendelkezésemre álló 23 harcsa csontvázból 5 egyed csontozatán kisebbnagyobb rendellenességek voltak fellelhetők. Nem törekszem ezek okozati összefüggésének megoldására, hiszen ezek bonyolult biológiai, ökológiai, genetikai változásokra, sérülésekre vezethetők vissza. Az elváltozások három csoportra oszthatók fel. Úgymint a koponyát alkotó csontok deformációja, a csigolya testek rendellenes alakulása és a vérívszárak abnormitása. I. A koponyacsontokon észlelt elváltozások A 15. egyeden a vomer és a basioccipitale az agykoponya hossztengelyéhez viszonyítva íves lefutású. Emiatt az öreglik (foramen occipitale magnum) enyhén bal oldalra tolódott, a 2. és 3. csigolya pedig rendellenesen fejlődött, a chorda dorsalis majdnem a bal oldali peremet éri. A többi csigolya ép, normális felépítésű (21 d ábra). II. A csigolyatesteken észlelt rendellenességek A 8. egyednél a rendellenes fejlődésnek lényege az, hogy egyes csigolyák teste csökevényesen, teljes hosszának mindössze tört részében alakult ki, s ennek eredményeképpen egyes gerincszakaszok úgy hatnak, mintha a csigolyákat egymásba préselték volna. Három ilyen szakasz különböztethető meg. Az első a 20-tól a 23. csigolyák, a második és harmadik szakasz pedig a farokrészen, az 54-től 56., valamint az 59—61. csigolyák összenövése (2jc ábra).