Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fülöp Éva: Halgazdálkodás a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban az 1740-es években

A halastavak közül elsőként — az idézett 1729-es gazdasági utasításnak megfelelően — a jobb állapotban lévők helyreállítása indult meg. Tatán már 1736-ban szó van a halastavakhoz készülő csatornáról.

16 A halastavak rendszerének tervszerű kiépítése 1740 körül kezdődött. Az 1740-es években a tata-gesztesi uradalom két oppiduma, huszonkilenc possessiója és hét praediuma

17 közül mindkét oppidumban — Tatán és Tóvároson —, tizennyolc possessióban és két praediumban

18 folyt haltenyésztés, sokhelyt több halastóban is. A halastavakra és a körülöttük végzett munkákra fordított költségeket az általában pénzhiánnyal küzdő uradalomban Balogh Ferenc régens azért tartotta indokoltnak, mert ezzel az „érzékenyebb költséggel mintegy örökös állandóságukra célozunk", vagyis hosszabb távon megtérülő befektetésekkel is számolt az uradalmakban.

19 A tatai Öreg-tó halászatánál is nem elsősorban annak látványos volta, hanem az addigi befektetések nagysága miatt tartotta fontosnak Eszterházy József személyes jelenlétét: „. . . érdemes és méltó, hogy Excellentiád is jelen legyen ezen tónak halaszatján, kinek regulatiójára annyi ezer forintokat költvén a tudatlan világnál is avval csudálkozást gerjesztett."

20 Jelentős az a szemléletváltozás a halastavak szerepének megítélésével kapcsolatban, ami az apja halála után a birtokokat öröklő ifjabb Eszterházy József felfogásában tapasztalható. Ő a halászatokban is csak szórakozást, kikapcsolódást látott: társaságával vadászatra, halászatra jött Tatára.

21 A tavak körüli munkák elvégeztetése, a tavak állapota helyett elsősorban arra volt gondja, hogy Baloghnál ebédelvén az ételek sorát tormás csuka is gazdagítsa

22 és a halakból személyes fogyasztásra és „sokaknál kedveskedésre" elegendő álljon rendelkezésre.

23 A tavak és a hozzájuk tartozó csatornák közül 1742 augusztusában készült el az igmándi két régi csatorna csapháza,

24 a tatai árok és hozzákezdtek a grébicsi csatorna elkészítéséhez is — ez utóbbi munkán háromszáz ember dolgozott.

25 A tatai öreg-tóból négy csatorna vezette el a felesleges vizet, az 1742. november 5-én és 6-án volt nagy eső azonban arra figyelmeztetett, hogy legalább még két 16 Uo. F.106. N.2. p.63—64. Tata, 1736. márc. 5. 17 A tatai, gesztesi és semptei uradalmak 1747—1748. évi perceptoriuma. MMgMA III. 1129. 18 Tata (a hozzátartozó Váralja) és Tóváros oppidumok mellett haltenyésztés folyt a tatai uradalomban Szomód, Bánhida, Felső- és Alsó-Galla, Szentmiklós, a gesztesiben Kocs, Császár, Szák, Szend, Kéthely, Környe, Oroszlány, Táp, Tápszentmiklós, Igmánd, Dad, Ászár és Kecskéd possessiókban, valamint Makk és Gesztes praediumokban. OL TEL P.197. F.105. N.l.p.16—17. 1742. ápr. 28., p.36. 1742. szept. 8., p.45—46. 1742. nov. 10., p.87—88. 1743. jún. 1., p.191—192. 1745. szept. 28., p.217. 1745. nov. 12—13., p.22L 1745. nov. 2., p.326. 1747. okt. 28. és uo., P.198. F.45. N.8. p.151—191. 1753. jan. 1. 19 Uo. P.197. F.105. N.l. p.194—195. Tata, 1745. szept. 9. 20 Uo. 21 Uo. F.103. p.97—98. Bécs, 1759. okt. 3. 22 Uo. p.292—293. Pozsony, 1751. május 19. 23 Uo. p.247—248. Bécs, 1752. márc. 10. 24 Uo. P.197. F.105. N.l. p.19—20. Tata, 1742. aug. 11. és p.29 Tata, 1742. aug. 28. 25 Uo.