Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fülöp Éva: Halgazdálkodás a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban az 1740-es években

majd a XVIII. századi hadiesemények e területen a gazdálkodásnak ezt az ágát is jelentősen visszavetették.

8 (1. sz. kép) Az Eszterházy József kezén lévő birtokkomplexum 1702 és 1738 közt alakult ki: családi javak, adományok és vásárlások révén.

9 A birtokok gyarapítása, a hiányzó munkaerő pótlása,

10 a gazdasági-igazgatási tevékenység megszervezése idején a nagyobb befektetést igénylő, munkaigényesebb gazdasági ágazatok nem lehettek meghatározóak. így a tatai, gesztesi és semptei uradalmak 1729-es gazdasági utasítása sem fektetett különösebb súlyt a haltenyésztésre: csak a gesztesi uradalomban szól a halastavakról és csak azoknak rendeli el helyreállítását, melyeknél ez nagyobb költség nélkül megoldható.

11 Változást az 1720/30-as évek gazdálkodásához képest a vízgazdálkodás területén is az 1740-es évek konjunktúrája hozott. Az uradalom az árutermelés fejlődése, a javuló értékesítési lehetőségek hatására a piacra vihető termékek mennyiségének növelésére és a szállítási feltételek javítására törekedett. A tata-gesztesi dominiumban a vízrendezési munkák közül a Tatától Almásig terjedő mocsarak lecsapolása a legismertebb. A Mikovinyi Sámuel vezetésével meginduló munkák

12 célja a Tatában és határában levő források vizének árokba fogása és Dunába való vezetése volt, hogy a „haszontalan" földet

13 „jóvá és hasznossá"

14 tegyék. E „canálisokat" és a halastavakhoz készített csatornákat vízi útként is hasznosítani kívánták a termékek Dunához juttatására.

15 8 Uo. F.82. N.62. Conscriptio, 1720-as évek. Eszterházy Antal testvéreinek adományozott javai. Győr. Komárom vármegye. A gesztesi uradalomban az összeírás hasznot hozó halastavat nem említ: a pápai várhoz tartozó szerencsi halastó vize kiszáradt, a mezőörsi malmot hajtó tó vize hasonlóképp, a dadi, császári, szendi, száki és környei malmok nyáron víz hiányában nem működtek, a kocsi malom üresen állott. 9 FÜLÖP É. MMgMK, 1981—1983. 311—312. és SZABAD GY. i.m. 16. és köv. 10 A telepítések az 1740-es években záródtak le az uradalmakban. 11 „Piscinae, quarum reparatio graviores expensas non petit, quantotius reparentur." (In dominio Gesztes) OL TEL P.198. F.19. N.297. Systhema Oeconomicum pro Inclitis Dominus Semptaviensi, Gesztesiensi et Tatensi reserviendum. 1729. 12 Balogh Ferenc uradalmi régens 1746 szeptemberében említi először, hogy „Oberstvachmeister Mikovinyi" Tatára érkezett. Mikovinyi még az év novemberében befejezte Almás és Neszmély határának felmérését. A munkák a következő év tavaszán indultak meg. OL TEL P.197. F.105. p.261. Tata, 1746. szept. 9. és p.265—266. Tata, 1746. nov. 12., továbbá uo., F.104. p. 133. Pozsony, 1747. május 4. 13 Az 1757-ben ifj. gr. Eszterházy József és gr. Zichy Miklós közt megkötött szerződés elmondja, hogy ezelőtt tíz évvel gr. Eszterházy József országbíró, mint a tatai dominium ura és az Udvari Kamara szerződést kötött a Tatában és határában lévő források vizeinek, „melyek annak előtte Tatából kezdvén Almásig és Szőnyig terjedő laposságon elterjedvén azt egészlen merő haszontalan és környékekben lévő helységeknek káros bozóttá tették", árokba fogására és a Dunába vezetésére. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára (a továbbiakban MMgMA) III. 2387. 14 Hogy a termelésbe fogható föld területének növelése mellett a vízrendezés szorosan összefüggött a fontos szállítási útvonalat jelentő Duna elérésével, az is mutatja, hogy a szóban forgó szerződés szerint Zichy Miklós a tatai uradalomhoz tartozó Naszály helységnél levő malomtól elmenő vizet Szőnyre vezettethette, s ennek fejében a szőnyi határban, a komáromi révnél a Duna partján öl- és épületfa tárolására alkalmas helyet biztosított a tata-gesztesi dominiumnak. Uo. 15 Az ölfa Dunára való úsztatását Alsó-Galláról és Környéről úgy tervezték „practicalissá" tenni, hogy a szőlősi, bánhidai és környei tavakhoz készült árkokat veszik igénybe e célra. OL TEL P.197. F.105. N.l. p. 263—264. Tata, 1746. szept. 16.