Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Takács István: A harcsa (Silurus glanis L.) csontozatának vizsgálata
A harcsa (Silurus glanis L.) csontozatának vizsgálata TAKÁCS ISTVÁN A régészeti feltárómunkák során előkerült állatcsontanyagok összehasonlító vizsgálata, kvantitatív és kvalititatív elemzése egyre több új módszer kidolgozása révén az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődésen mentek keresztül. Mégis maradtak olyan területek, melyek az eddigiekben alig vagy csak nagyon kevés eredménnyel járultak hozzá a gazdaságtörténetünkben, faunisztikai ismeretünkben még fehér foltokként jelentkező hiányok tisztázásához. így a sok és nagymennyiségű anyagot felölelő szubfosszilis csontanalízis alapján háziállatainkról, koronként a fajok összetételéről, típusairól, fejlődéséről egyre pontosabb képet tudunk alkotni. Köszönhető ez részben annak is, hogy a feltárómunkák egyre tökéletesedtek, az állatmaradványok éppolyan értékűek lettek, mint a többi régészeti leletek. Kedvezőtlenebb a helyzet az előkerült halcsontok elemzésénél, ami valószínű, hogy az eddig viszonylag kevés és szórványos előkerült leletnek tulajdonítható. A hagyományos régészeti feltárómunkák során egyedi leletként leginkább harcsacsontok látnak napvilágot, egyszerűen azért, mert ezek nagy méreteikkel könnyen felhívják magukra a figyelmet. Például a fenékpusztai ásatások során eddig százas nagyságrendben került elő halcsont. Azután, hogy egyes gödröket iszapolással átvizsgáltunk, a leletek száma — halcsont és pikkely — az ezres nagyságrend többszörösét adta. Ilyen anyagok analízise során pontos képet kaphatunk a mindenkori ottélők halászati tevékenységéről, a környező vizek korabeli halfaunájáról. A komplex feldolgozás során kapott statisztikák pontosabbá tehetők, sőt a gazdálkodó állattartás, vadászat és halászat eddig ismert, nem pontos arányait tisztázhatják. Bár régészeti leletek sora bizonyítja történelmi halász kultúránk nagyságát, csontra alapozott számszerű kimutatása — anyag hiánya miatt — eddig nem volt lehetőség. Hátráltatja a munkát, hogy halcsontokkal foglalkozó irodalom is kevés látott eddig napvilágot és csak szerény összehasonlító anyag áll rendelkezésünkre.