Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Skoflek István: Mag- és termelésleletek Sümeg-Sarvalyról a XVI. századból

21. HÁZ, 1. HELYISÉG Dió (Juglans regia L.) 1 db. Töredék (kb. 25 mm lehet a hossza), amelynél a termésmaradványok még látszanak. Függelék: Konkoly (Agrostemma githago L.) a magyarországi régészeti leletek között nem ritka, eddig 33 lelőhelyen találták. Mindössze a római korból hiányzik hazánk területéről, illetve még nem találhatták meg, mert egyébként az újkőkorból napjainkig állandó kísérője a gabonavetéseknek. Káposztaféle? (Brassica?) Lehet mustár vagy retek is, de a lelet alapján ezt nem sikerült eldönteni, mert az 1 db mag kissé sérült. Hazánkban a fekete mustár magvai kerültek eddig elő az alpári bronzkori lelőhelyről. Dió (Juglans regia L.) A történelmi időktől kezdve az egyik legfontosabb tápláléka lehetett Közép-Európa népeinek. A dióbél magas olaj- és fehérjetartalma szinte nélkülözhetetlen táplálékká tette. Értékét növelte az is, hogy évekre eltehető, tápanyagtartalma a második év után veszít valamit értékéből. Elterjedése a magyar szakirodalomban évtizedekig tartó vitát eredményezett. A magyarországi őshonosság mellett különösen Szilády, később Jávorka sorakoztatott fel bizonyítékokat. Szerintem a vita teljesen meddő volt, mert a dió nem „terjedt" a történelmi időkben a megváltozott éghajlat hatására, hanem „terjesztették". Senki nem vitázik ma a gabonafélék őshonosságán, mindenki tisztában van azzal, hogy a népek terjesztették. A dióval és még több más növénnyel együtt! A dió ősidőktől fontos gyógynövény! Levelének, zöld terméshéjának C-vitamintartalma jelentős. A zöld termésburokból még festéket is készítenek, kifőzve számos hatóanyag (Hyperosin, avicularin, flavonoglycosidok) oldódik ki belőle, amit a népi gyógyászatban ma is használnak. A 21. ház l-es helyiségében talált dión még rajta volt a termésburok. Valószínűleg gyógyászati célok miatt tették félre. Hazánkban eddig hat lelőhelyről ismert (I—II. századtól a XIII. századig.) Őszibarack (Persica vulgaris Mill.) Az egész termés megmaradt összeszáradt állapotban. Feltehetően itt is gyógyászati célra tették el, vagy egyszerűen ottfelejtették. Hazánkból eddig 4 helyről került elő. Csinos lórom (Rumex cf. pulcher L.) Gyomnövény, amely közönséges a mai Magyarország területén. A Rumex fajok közül kettő étkezési célokat szolgál: A Rumex patientia az egyik legrérebben használt saláta-növény. A Rumex acetosella — sóska — ma is közönséges réti növényünk, amelyet sok helyen fogyasztanak. A magvaikat (ill. makkocskákat) csak nagyság alapján lehet megkülönböztetni. A talált makkocska az említett két növény jellemző nagyságrend értéke közé esik. Ha több lenne belőle, biztosabban lehetne átlagot számítani. Az egyetlen lelet nagyság értékei a csinos lóromra jellemzőek.