Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)

A Kaposvölgye, Kaposmente vagy Vízmente esetében nyilvánvaló, hogy a folyó menti sáv nem tekinthető önálló tájegységnek, de néprajzi szempontból sem alkot elkülönülő csoportot. Kogutowitz idéz régi leírásokat,

78 melyek szerint a folyó „egy inkább járhatatlan berket mutatott, mint folyóvizet", rókák, farkasok tanyáztak itt, s a nyolc malomgát a berket teljesen úszó láppá alakította. Az 1820—30-as években végbement szabályozás jelentős területeket tett művelhetővé, de a földek az uradalmak birtokába kerültek.

79 A Vízmenti falvak gazdálkodásuk, fogyasztási javaik tekintetében a környező területekhez igazodtak, bár a lecsapolások előtt kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségeik köre (halászat, nádvágás, gyűjtögetés, vadászat) bővebb volt. A lecsapolások után hamar racionalizálódtak. A jobbágyfelszabadítás után aránylag kedvezőbb szántóföldi részesedésükkel, de kevés legelőjükkel korszerűbb rétgazdálkodásra és takarmánytermelésre tértek át és igényesebb lótartásra rendezkedtek be.

80 A századfordulón a fuvarozási lehetőségek csökkenésével kifizetődőbb lett a magasabb tejhozamra törekvő marhatenyésztés.

81 A vasút megépülése, a piacok közelsége, a városok népességének növekvő élelemszükséglete új lehetőségeket teremtett és hozzájárult e községek sajátos gazdasági körzetté alakulásához. A Kaposvölgy Kaposvártól Dombóvárig tartó szakasza a szomszédos, északabbra eső, Igal környéki helységekkel a megye másodikjelentős paraszti tejeladó körzete lett. 1902-ben Dombóváron Vajkiviteli Társaság létesült, az első világháborúig Fonó, Taszár, Mosdós, Nagyberki, Attala, Gölle, Kazsok, Ráksi és Mernye községekben alakultak tejszövetkezetek.

82 A „Kaposvölgy" márkájú termékek e területről valók. Míg tejeladás szempontjából inkább Dombóvár felé irányult e falvak népének igyekezete, a kaposvári és szigetvári piacok és vásárok, a környékbeli vásárok (Kercseliget, Gölle, Büssü, Attala, Toponár, Mernye és Mérő) más termékek eladását és vételét is lehetővé tették.

83 Építkezés, lakáskultúra, viselet, táplálkozás terén a XIX. század első felében előrébb tartott, polgárosultabban élt a folyó mentétől északabbra eső rész, mint a vízhez közelebb lévő. Az utóbbi vidék a századfordulóra kezdte behozni hátrányát. Az 1920-as évektől szembetűnőek lesznek itt a népművészet utóvirágzásánakjelei. Arányos, egyszerűségében is szép viseletüket selymes, brokátos, szövetanyagú, a polgári szabás hatását mutató blúzos, nagyon bőszoknyás, farpárnás, színes; gyöngyös, fiitteres fejdíszükre cserélték Csorna, Szabadi, Attala, Pula, Nagyberki asszonyai, lányai,

84 főképp a katolikusok. De megélénkült az építkezési 78 KOGUTOWITZ Károly, 1930. 241. írja továbbá, hogy nagyot lendült a Kaposvölgy gazdasága a fiumei vasútnak az 1880-as években történt megnyitásával és a Dombóvár—Pécs—eszéki vonal kiépítésével. 79 BENCZEGéza, 1976. 214—215. 80 KIRÁLY István, 1962, 81 KNÉZY Judit, 1980. 142—143. Id. a térképet. 82 A tejes ételek repertoárja — emlékezet szerint — mindig is szélesebb volt, mint pl. Zselicben és Dél-Somogyban, aminek az a magyarázata, hogy többet tudtak tartalékolni és jobban (pincék). 83 Vásáron jobb árat kaptak az állatokért, mint a felvásárlóktól. Dombóvárra inkább terményeket, tejterméket vittek, a faáru legjobb piaca Szigetváron volt. 84 GAÁLNÉ TORMA Erzsébet, 1972. 24-29. Saját fotó és tárgygyűjtések 1970—76. Szabadiból, Attalából.