Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)
A Kis-Balaton pereméhez tartozó Somogysávoly gazdálkodásával kapcsolatban megtudjuk, hogy 1910 körül már itt is értékes hidegvérű lófajták elterjedéséről lehet beszélni. A zselici községekben — hasonlóan a dél-somogyi falvakhoz — a ló- és marhatenyésztést támogatta hitelekkel a szövetkezet (Hedrehely). Zselickisfaludon szintén a jószágállomány mennyiségi és minőségi gyarapítása, modernebb istállók, pajták építése volt a gazdák célja. Tejszövetkezet is alakult 1907-ben. Kaposvár környékén, s az ún. Kapos-mentén elsősorban a marhaállomány minőségi cseréje, javítása (Mosdós, Attala, Gölle, Somogyszil) a gazdák fő törekvése, mely tejszövetkezetek, tejbegyűjtők létesítésével járt egyúttal. Költenek megfelelő vetőmagok beszerzésére, építkezésre (Hetes), földek vételére is. A Balaton melléki s Külső-Somogy északi részében lévő falvaknál lényegében a marhatartás színvonalának emelése, kisebb gazdasági gépek beszerzése (Balatonendréden: „újabb jobbfajta ekék, vetőgép, szecska, répavágó, kukoricakapáló"), takarmánymagvak vétele (Magyar Mezőgazdáktól) a gazdák célja. Ugyanitt jelentős hitelt vettek igénybe a szőlőművelés fejlesztésére. Ságvárral kapcsolatban feljegyzik, hogy itt a szőlőművelés mutatkozik a legjövedelmezőbbnek. Az endrédiek permetező, szénkénegezö gépek, kötöző háncs, rézgálic nagybani beszerzésével akarták a szőlőművelést talpra állítani. A Balaton mellett már érződik az idegenforgalom megindulásának hatása is. Zamárdi a hitelszövetkezet fennállása óta kapott vasúti megállót, s ezzel megnőtt a fürdővendégek száma is. A tejeladás kezdett hasznot hozni. 53 A hitelszövetkezetek vezetőinek beszámolóiból, ha mozaikszerűen is, de kiderül a somogyi parasztság igénye a gazdálkodásban megvalósítható változtatások iránt. Ám sok jó kezdeményezés abbamaradt, vagy csak lassan realizálódott a pillanatnyi értékesítési nehézségek, tőkehiány vagy éppen a hivatalos szervek értetlensége, nem megfelelő segítsége hiányában. Jó példa erre a szarvasmarha fajtaváltásának kérdése. Az itteni tájfajta „a magyar szürkének az ún. alsó-somogyi zalai mutációja. Somogyban a század első harmadában dominánssá váló bonyhádi tájfajta a magyar szürke, frank, borzderes keverék berni keresztezésével indult el és csak ezt követte aztán a szimentáli vér bekeverése" — írja Tóth Tibor. 54 Az ország tenyésztőkerületre való osztásakor, 1881-ben Somogyot a magyar szürkét tenyésztő területek közé sorolták. A paraszti állattenyésztésért ekkoriban felelős Vármegyei Gazdasági Egyesület a magyar szürkemarna tartását igyekezett elősegíteni díjazásokkal, kiállításokkal. Az uradalmak érdekei kívánták így, mert a kedvező és olcsó ökör- és tinókínálatra szükségük volt. A fajtaváltás folyamatát nem lehetett feltartóztatni, az 1894: XII. tc már a nyugati eredetű állományok tartására berendezkedő területek közé sorolta a megyét. A megye új tenyészkerületre való felosztását 1894-ben Gaál Gyula, a Gazdasági Egyesület alelnöke végezte el, a meglévő állapotot véve figyelembe. Nyugati marhák tartására a kaposvári járást, a csurgói járás délnyugati felét, az igali járást, a szigetvári járás északi felét, a tabi járást (a Balatonpart kivételével) tartotta alkalmasnak. Â többi területet, 53 JANSITS Endre. 1910. 35 -37. 54 TÓTH Tibor, 1972. 183—188.
