Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Gecse Lászlóné: Ifj. Vastagh György magyar szürke szarvasmarha szobrai a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban (Tenyésztéstörténeti háttér)

„mezőhegyesi gulya" egységesítéséhez, nemesítéséhez. A folytonos tenyészkiválasztás által egyöntetű jelleget nyert a gulya, ezért 1881-ben megszűnt az „Almássy" és „Csáky" elnevezés, helyettük a „Mezőhegyes I." és „Mezőhegyes II." osztály nevet kapták.

14 Az I. osztályba a nemesebb egyedek — főleg a Csáky-féle —, a II. osztályba a durvább tömegű, azaz az Almássy-féle gulya egyedei tartoztak. Az egyedek a fajtára igazán jellemző színnel és küllemmel rendelkeztek. Általános volt a fehér szín, ritkább az ezüst-daru. A szarvhegyek, szempillák, fényszáj, farokbojt és a körmök feketék. A koponya és az arcrész aránya előnyös, ez fokozta a fej szépségét. Jellemző szarvalakulás a csákó volt. Bikáknál a homlok „bikaszőre", a szemek nagysága, tisztasága még inkább kiemelte impozáns küllemüket („Hunyadi", „Rákóczi"). A nyak alig észrevehető emelkedéssel ment át a jól megalkotott marba, mellyel magasan kitűnt a gulya többi tagjától. A hát hosszú, a lágyék széles és rövid, a far hossza kedvező. A has hengeralakú, hátul kissé felemelkedő. A végtagok jól izmoltak, a bőrminőség is jó, mely a kellő hizodalmasság jellemzője. (1. sz. táblázat)

15 A gondos szakértelem és tenyésztés következményének tudható, hogy 1875-re 149 anyaállat után 145 borjúszaporulatot tudott felmutatni a tenyészet. (2. sz. táblázat)

16 A tenyészanyag folytonos javítása mellett a gazdaság komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy értékes tenyészállatok kerüljenek a községek, a kisgazdák birtokába, mintegy a köztenyésztés színvonalát emelve ezzel is. (3. sz. táblázat)

11 A gulya nevezetes törzsbikái voltak az „Attila", „Rákóczi", „Páva", „Paris", „Káplár" és a „Hunyadi", közöttük ifj. Vastagh György ez utóbbit örökítette meg. Szólni kell a tehenek átlagos tejtermeléséről is. 1878-ban 54 tehenet állítottak be, ezek napi 4 liter tejet adtak, 210 napon át fejték, így az évi termelés 840 liter volt. A Mezőhegyesről való „Citrom" tehén mintája volt a tökéletes magyar tehénnek - írták róla 1910-ben. Azért volt ritka kiváló egyed, mert „fejőstehénként" frissfejős korában 15—18 liter tejet adott naponta.

18 Egyébként néhány jól tejelő tehén kivételével nem fejték a teheneket, a tej csupán a borjú felnevelését szolgálta. (3. kép) A mezőhegyesi gulya alapításának elsődleges célja a gulyabirtok igásökrökkel való ellátása, a hiányok pótlása volt. Olyan ökröket neveltek, melyek kitartásukkal, erejükkel méltán vívták ki a világ egyik legelső igás marhájának címét. Ezt látszik igazolni a szobrász „Szántó ökrök" című szoborcsoportja is. (4. kép) A tenyésztési célt a Földművelésügyi Minisztérium a ménesbirtokok átvétele után, 1869-ben kiadott rendeletével oda módosította, hogy a mezőhegyesi gulyának, mint törzsgulyának egyik fontos feladata „a tiszta magyar vér fenntartása és a tenyésztők számára széles körben való hozzáférhetővé tétele által a hanyatlásnak indult magyar szarvasmarha-tenyésztés egyik hathatós emeltyűje legyen".

19 Ezért 14 ORDÓDY L. 1884. 110, 113. p. 15—16 1876. 44—45. p. Összeáll. TORMAY B. 17 VU, 1901. 23. sz. 375. p. Bp. 18 FM rendelet, 4272. sz. 1869. III. 5. 19—20 ORDÓDY L. 1884. 116—117. p., 118—119. p.