Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
V. Góz Gabriella: A szarvasmarha törzskönyvelés fejlődése Magyarországon (1900—1940)
(4. táblázat folytatása) 1926. Wellmann Oszkár szm. törzskönyvelési rendszere 1927. Országos Elit-törzskönyv 1938. Országos Arany-törzskönyv Követelmény 1926 előtt: elsődleges a küllem (formalizmus) 1926 után: A származás, a küllemi bírálat + a termelés együttes követelmény fajtaelit: fajtajelleg ^ mennyi küllemi bírálat > s ^g termelés J tejelőelit: >. küllemi bírálat 1 minő tejtermelés J ség Életteljesítmény Kiemelkedő munkásságot fejtett ki a magyar marha külső testalakulásának javítására a Magyar Marhatenyésztők Országos Egyesülete. 25 Tevékenysége folytán — 1931 óta — bekapcsolódott a törzskönyvelési munkába és nyilvántartásba vette nemcsak az ország valamennyi számottevő magyar gulyáját, de a kistenyésztők magyar marha állományát is. 1938-ban az egyesület 72 uradalmi gulyának 2.577 db és 80 „ötvenes" gulyának 4116 db élő tehenét tartotta nyilván törzskönyvében. A népies állomány törzskönyvelése 1943-ig 123 „ötvenes" gulyára és ezekben 3.754 db kisgazdák tulajdonában lévő tehénre emelkedett. A magyar marha tejelékenységének megállapítása és tenyészkiválasztás útján történő javítása érdekében is megindult a munka. A szarvasmarhatörzskönyvelés történetében 1936-ban az állattenyésztés minőségi fejlesztése, a nemzetközi tenyészállatforgalom, az állatok azonosságának megállapítására szolgáló eljárások, a teljesítményvizsgálatok szabályozására, először a világon, 20 állam csatlakozásával létrehozták a „Nemzetközi Egyezményt" a szarvasmarhatörzskönyvelés egységessé tétele érdekében. Az egyezményt 1936. október 14-én írták alá Rómában. A törzskönyveléssel kapcsolatos bejelentéseket a Nemzetközi Egyezmény alapján a Nemzetközi Mezőgazdasági Intézethez kellett megtenni. Az Egyezményt Olaszország Külügyminisztériumának irattárában helyezték el. Az egyezményhez csatolt származási igazolvány, illetve törzskönyvi kivonat csak a feltétlenül szükséges adatokat tartalmazta. Az adatokat az államoknak jogukban állt bővíteni, az igazolványt más fontos adatokkal is kiegészíteni. Az igazolványnak ez a mintája nem volt kötelező, de a tartalomhoz való alkalmazkodást megkívánták. Az Egyezmény becikkelyezéséről az 1940. évi XXIX. t.c. szól, amelynek végrehajtásáról Magyarországon az 1941. évi július hó 11-én kelt 159.986-1941. III. 1. számú földmívelésügyi miniszteri rendelet intézkedett. Az egyezmény rendelkezései főbb vonatkozásokban a következők: egy-egy szarvasmarhafajta részére csak egy törzskönyv vezethető, csak kivételes esetben lehetséges több. A római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet 25 KONKOLY THEGE Sándor, 1946. 101-104. p.
