Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

V. Góz Gabriella: A szarvasmarha törzskönyvelés fejlődése Magyarországon (1900—1940)

elit-törzskönyvnek egy magasabb fokozatát jelentette. A megállapított szabályzat értelmében az „Aranytörzskönyv"-be azok a fajta-elit tehenek kerülhettek be, amelyek 10 évesnél idősebb korban kerültek ki a tenyésztésből, életteljesítményük a hivatalos ellenőrzés ideje alatt meghaladta a 25.000 kg tejhozamot és a 900 kg tejzsírhozamot, továbbá a megszakítás nélküli ellenőrzés alatt legalább hat élő borjut ellettek. A bikák csoportjába viszont azokat a fajta-elit törzsbikákat lehetett felvenni, amelyeknek legalább 10 leánya bekerült az elit törzskönyvbe. Az utóbbi évek termelési adatai alapján száznál több olyan tehenet tartottak nyilván, amelynek tejtermelése az egymást követő 5 év alatt összesen 30.000 kg-nál nagyobb életteljesítményt ért el. A kiemelkedők pedig a következők voltak: „Belfa 10" termelése 9 és fél év alatt 63.100 kg tej volt, ebben 2.131 kg tejzsír és 6 borjú, a következő a „Scmikl 293" termelése 9 év alatt 61.723 kg tej, ebben 2.094 kg tejzsír és 7 borjú.

23 Az Aranytörzskönyv magas színvonalára jellemző, hogy az 1937. január 1-én új szabályokkal bővített német teljesítmény-törzskönyv, a „Rinderleistungsbuch" követelményeinek is megfelelt. Az új szabályokkal a német teljesítmény-törzskönyvet a több évre kiterjedő tartós teljesítmények irányában szervezték át, de emellett döntő szempont lett az ellenőrzési költség csökkentése is. Ezt úgy oldották meg, hogy a feltételeket korosztályok szerint állapították meg. Az első ellenőrzést hat éves korban végezték. Azaz az ellenőrzés egy évre terjedt ki és a betöltött 7. évben történő ellessél vette kezdetét. A korosztályok közül a 11 évesnél idősebb tehenek csoportjának volt a legnagyobb jelentősége. Velük szemben az alábbi alapkövetelményeket támasztották: lapálymarháknál 7 borjú és 1200 kg tejzsír. Jelentősége abban volt, hogy az életteljesítményben kifejezett gazdasági tenyészértékeket helyezte előtérbe, amelyeket a származási lapon rögzített, s így az utódok tenyészértékének reális elbírálását tette lehetővé. Helyes volt, hogy az aranytörzskönyv a feltételeket nem korcsoportok alapján határozta meg: „. . . a kései felvétel az egyedi gazdaságos tenyészkiválasztást megnehezíti. A tehén ugyanis csak 8 éves kora után kerülhet az elit-törzskönyvbe, amikor azt megelőzően már 4 borjút ellett. Tenyésztési szempontból hátrányos, hogy csak előrehaladott korú tehenek után hagyjuk meg az utódokat.

24 A céltudatos tenyészkiválasztás a kedvezőbb külső testalakulás és a fokozottabb termelés elérésére rendszeresen folyt. Jelentőségénél fogva a borzderes szarvasmarha fajtának külön törzskönyvet vezettek. A meglévő állomány javítására Svájcból, Ausztriából is hoztak az országba borzderes marhát. Megalakították a borzderes tenyésztő szövetséget, amely a céltudatos tenyészkiválasztás munkáját irányította. 23 BATTHA Pál, 1936. 39. p. 24 Magyar Állattenyésztés. Folyóirat, 1940. 109-111. p.