Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Für Lajos: A csákvári uradalom állatállománya, 1920—1944. I. rész

Az állomány fajonkénti összetételét vizsgálva, lényeges különbségek mutatkoztak a darabszám, illetve a számosállat-szám tekintetében uradalmunk és az elemzésbe vont másik két területi egység között. Uradalmunkban a nagyállatok (szarvasmarha és ló) darabszáma lényegesen kisebb arányban részesült az állomány egészéből, mint a Dunántúlon és Fejér megyében. Igazán nagy eltérés azonban a sertés- és juhállomány arányait illetően tapasztalhatók, amennyiben az előbbi darabszáma csak mintegy a felét, az utóbbié viszont több mint háromszorosát tette ki uradalmunk területén a dunántúli és megyei darabszám-arányoknak. A háziállat-fajok összetétele mindenképpen az uradalmi állomány külterjesebb jellegére utal, hiszen a két belterjesebb ágazat: a szarvasmarha- és sertésállomány részaránya lényegesen alacsonyabb, a külterjeebb juhászaté viszont kiugróan magasabb volt a csákvári uradalom házi kezelésű gazdaságaiban. Sokkal kiegyenlítettebb lesz a kép, ha a számosállatok arányát vetjük vizsgálat alá. A nagyállatok részesedése ugyan ez esetben is alacsonyabb valamivel a dunántúlinál (mintegy 74%-kal szemben uradalmunkban csak 64—66%-ot tett ki), viszont a Fejér megyeivel az arányok teljes egyezést mutatnak.

29 Lényeges különbség a sertés- és a juhállomány részarányát illetően tapasztalható; az előbbi sokkal alacsonyabb, az utóbbi részesedése — akárcsak a darabszámok esetében — többszörösen magasabb volt Csákváron, mint a másik két területi egység esetében.

30 Két körülményt azonban mindenképpen figyelembe kell vennünk. Egyfelől azt, hogy a szarvasmarha-állomány jelentős hányadát, több mint egyharmadát (1935ben és 1938-ban csakúgy, mint a világháborút megelőző időkben) — ellentétben a dunántúli és az országos arányokkal — még mindig az igénytelenebb szürke magyar fajta alkotta — a takarmányt sokkal jobban értékesítő pirostarka-szimmentáli fajtával szemben. Másfelől — s ez a fontosabb — a jelentős hányadot kitevő szürke magyar állomány az egyhasznosítású igavonó ökörfogatokból állt (kiegészülve a fornai gazdaságban meglévő bivalyfogatokkal, amit itt csak 1938ban számoltak fel). E tekintetben a csákvári uradaloménál valamivel arányosabb, mind az országos, mind a dunántúli megoszlási arányokat jobban megközelitő képet mutatott a herceg Esterházy uradalom nagykiterjedésű házi kezelésű gazdaságainak állományösszetétele. A második világháborút megelőző évben, 1939-ben a több mint 30 ezer kh szántón gazdálkodó uradalom számosállat-állománya a következőképpen oszlott meg: szarvasmarha 6700 db (56,4%), ló 1500 db (12,6%), sertés 2480 db (20,9%) és juh 1190 db (10,0%). A dunántúlihoz mérten alacsonyabb volt a sertés- és lóállómány részaránya, s jóval magasabb volt a juhállományé. Viszont a szarvasmarhák részesedése szinte egyezett a dunántúli arányokkal. Lényegesen rosszabb körülmények uralkodtak az egri káptalan birtokain. A szarvasmarhaállomány részaránya itt mindössze 43,3%-ot, a lovaké 10,0, a sertéseké 11,2%-ot tett 29 Az uradalométól még inkább eltérő arányokat mutatnak az országos adatok. 1938-ban a szarvasmarha-állomány 58, a lóállómány 25, a sertés 13, a juh 4%-át tette az állatállománynak. MARKOS György, 1962. 385-386 p. Vö: GUNST Péter, 1969. 331-415 p. 30 A sertésállomány, szemben a többi háziálattal, a múlt század végétől országosan is szinte töretlenül emelkedő tendeciát mutatott. GUNST Péter, 1969. 382 és köv. p. Vö: OLÁH József, 1975. 66. p.