Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Surányi Béla: A lapály szarvasmarha fajta a két világháború közötti időszak szarvasmarhatenyésztésében
34-ben nagyobb számú rajnai vöröstarka lapály került a tehenészetbe, valószínűleg hazai tenyészetből, de ezek is hamarosan „eltűntek", beolvadva a hazai fajtába. Solymossy Ödön örököseinek kislózsi tenyészetében 64 is rajnai vöröstarka apaállatokat használtak az állomány tejtermelésének fokozására. 1921-ben a 45 db magyar pirostarka tehénhez 1 db rajnai bikát vettek, 1924-ben további 2 db-t, ezenfelül még 10 db vemhes üszőt is. A keresztezés sikerét bizonyítja, hogy számos egyed 5000 kg fölötti tejet produkált. A gazdaság 2 db elit lapálytehenet és 1 db bikát adott az országos elit törzskönyvnek. A keresztezés célja: a testsúly csökkentése és a tejhozam növelése. Ennek ellenére 1928-tól szimentáli bikákkal kezdték el a termékenyítéseket. A lapályvérségű utódok fedeztetése továbbra is lapály bikákkal folyt. A rábapordányi bérgazdaság rajnai vöröstarka bikaimportját az első világháború kitörése megakadályozta, így „csak" szimentáli behozatalára került sor. A kérdés 1925-ben újra időszerűvé vált 64 , s az import révén 1925/26-ban már 216 db rajnai marhával rendelkeztek. A tejtermelés viszont nem érte el a 3000 kg-t. Növekedett a létszám, de egyúttal emelkedett a fajlagos tejtermelés is az elkövetkező évek során. A magas zsírtartalom sejteti, hogy nem fajtiszta lapályokról volt szó. 65 Az egyik keresztezési partner szimentáli vagy soproni pirostarka lehetett. A tenyésztői munka színvonalának emelését célozták a rendszeresen megrendezett állatkiállítások, amelyeket vásárral kapcsoltak össze. Az 1926. évi 66 alklmával a külföldi, főleg a német szakemberek véleménye megegyezett abban, hogy a lapálymarha tartása az itteni viszonyok között az ország jelentős részén nem célszerű. Bár az üszőkkel elégedettek voltak, viszont a robusztusabb alkat érdekében a későbbi tenyésztésbevételt javasolták. A kiállított hazai pirostarkák között jónéhány egyed emlékeztetett a lapályfajtákra (pl. „Auguszta 26"). Ezeknél a szín, a színforma, a bordaalakulás, a tőgyforma, mind-mind jelezte egy intenzív tejelőfajta „vérének" meglétét. A lapályvér bekerült a köztenyésztésbe is. Egy-egy kisgazdaságban előfordult ugyan fajtatisztán is, de ez egyáltalán nem volt általános. A Berg-féle kapuvári tehenészet 67 környékén sem volt ritka a lapály jelleg a köztenyésztésben. 1934/35ben Sopron megye népies tenyészeteiben 68 7 db ellenőrzőt tehénről van tudomásunk. Ezek átlagos tejtermelése 3389 kg volt, amihez alacsony, 3,2 %-os zsírtartalom párosult. A Rábaköz népies szarvasmarhatenyésztése kapcsán írta Sípos Gábor 68 , hogy hosszú évtizedekig föllelhető volt a lapály jellege, még az 1950-es években is kimutatták. A tudatosan meginduló — 1884-től — szimentáli keresztezés ellenére sem mellőzték teljes mértékben a kiváló tejtermelő képességgel rendelkező lapályokat. Éber Ernő 68 a soproni pirostarka tájfajta tejelékenységét a wilstermarschi, rajnai, valamint keletfriz marhának tulajdonította. A győrvidéki egyesület teheneinek testméretei alapján Szabó Barna megállapította 69 , hogy a magyar pirostarka marmagassága ott volt a legkisebb, ahol a 65 VASZARY L. 1930. 57. 66 SEBESTYÉN G. 1957/58. 115. 67 ÉBER E. 1925. ÁL 222. 68 SEBESTYÉN G. 1957/58. 117, 242. 69 SZABÓ B. 1926. ÁL 325—327, 342—343.
