Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Surányi Béla: A lapály szarvasmarha fajta a két világháború közötti időszak szarvasmarhatenyésztésében

átlagban 5619 kg, a 80 db szimentáli pedig 5073 kg tejet termelt. A háború alatt az állomány termelése visszaesett, amil viszont rövid idő alatt orvosoltak. Általában a lapálytehenek 20%-kal múlták fölül a szimentáliakét. A magas tejtermelés záloga az egyedi takarmányozás volt. A hatvani uradalomból, valamint Döry Hugó tüskei gazdaságából több ízben vásároltak tenyészállatokat. Tagadták azon nézetet, hogy a lapálymarha hazánkban rosszul honosodik, s kevésbé ellenálló a TBC-vel szemben. Egyedüli hibájuknak rótták föl tejük alacsony zsírtartalmát. Az uradalom ennek megszüntetését nem a két fajta, hanem csak „tejük" keresztezésében látta. A legcélravezetőbbnek a fajtatiszta tenyésztést tartották, de ha mostohák a körülmények, nem árt keresztezni. Mándy Sándor hibáztatta a magyar tenyésztőket, mivel kevés holland tehenet tartanak az országban. Az Esterházy hitbizományi birtokon

40 az 1930—40-es évek között azonos tartási és takarmányozási körülmények mellett, a teljesítményre alapozott szelekció révén az egyes fajták napi istállóállaga (1935—39) a következő volt: lapály, lapályvérségű keresztezés 10,52, magyar pirostarka 9,55, szimentáli és szimentáli jellegű 8,24, vegyes (fajtajelleg nélküli) 7,57 liter. Az uradalomban kialakult vélemény összhangban volt az országossal, miszerint a lapályfajta az egyik legjobban tejelő. De egyúttal az is kitűnt, hogy komolyan lehet már számítani a magyar pirostarkára is. Az egyes fajták által termelt tej költsége eltérő képet mutat:

40 lapály, lapályvérségű fajtánál 11,4, magyar pirostarkánál 11,2, szimentáli, szimentáli vérségűnél 13,5, vegyes (legelőn tartott) fajtáknál 10,6 volt egy liter tej előállítási költsége fillérben. Az uradalom legjobb termelésű tehenészete a Felsőpeterdi volt, amelyet bonyhádi üszők és vöröstarka lapálybikák keresztezésével alakítottak ki. A tenyészet kiválóságát jelzi az állomány termelése:

40 1930-ban 3797, 1935-ben 4455, 1937-ben 4380 voit az éves átlagtej (kg/db.) A tőzeggyári tehenészetben is folyt keresztezés:

40 1. ) magyar pirostarka x lapálymarha (közelebbi adat nincs) 2. ) borzderes x magyar szürke 3. ) magyar pirostarka x magyar szürke 4. ) keletfriz lapály x freiburgi feketetarka 5. ) keletfriz lapály x rajnai vöröstarka lapály Az itt lévő 80 db feketetarka keletfriz és az 50 db vöröstarka rajnai lapályteheneket freiburgi bikákkal termékenyítették. A tejmennyiség 15%-kal emelkedett, de a tejzsír 0,5—0,6%-kal esett. A rajnai tehenek magyar pirostarka bikákkal való fedeztetése csak az 1920-as évek közepétől indult meg, jóllehet ezt már az 1910-es években tervezték, de a háburú ezt megakadályozta. Az öntési, földvári, kapuvári (Kistölgyfa) tehenészetekben a berni fajta vált be. Közülük számos rekorder tehén került ki az évek során, ami a magyar pirostarkában rejlő lehetőségeket mutatta

40

: kapuvári tehenészetben „Dáma 171" 19664 kg, öntési tehenészetben „Basa 160" 16704 kg, „Belfa 10" 14158 kg, „Liszka 278" 12174 kg tejet termelt legnagyobb éves termelése alkalmából. A szakszerű takarmányozást mutatja, hogy évtizedeken keresztül azonos takarmányfélét etettek. Az alapelv az volt, hogy a tápanyagszükségletet olcsó tömegta40 GAÁL L. 1972. ASz 99—105.