Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Nováki Gyula: XIV—XVI. századi szántóföldek maradványai a sümeg-sarvalyi erdőben

1:1,8, míg a viszonylag leghosszabbé 1:5, az átlag aránya 1:2,6. Ez jóval kevesebb mint a középkori viszonyokra általában elfogadott átlag = 1:6. Bár a falutól K-re és É-ra fekvő sík területen nem ismerjük az egykori szántóföldeket, valószínű, hogy ott hosszabbak voltak. Arra természetesen nincs adatunk, hogy egyidőben alakultak-e ki ezek a parcellák, vagy hosszabb idő alatt. Mivel azonban egészen közel vannak az egykori faluhoz és ebben az irányban messzebb a hegyek miatt nem terjeszthették ki területüket, valószínű, hogy nagyjából egyidőben keletkeztek. A parcellahatárok idővel kisebb változásokon is átmehettek, erre mutat a DNy-i részben két sarok szorosan egymás mellett, amelyeket semmiképpen sem használhattak egyidőben. A nehezen mozdítható, többnyire nagyméretű kősorok miatt azonban kevés változtatást tételezhetünk fel, a parcellák gyakorlatilag yégig azonos méretűek maradhattak. A falutól DNy-ra fekvő, lapos dombháton, közvetlenül az utolsó házakhoz csatlakozólag viszonylag kis parcellákat látunk, ezek valószínűleg kertek voltak, kapás növények számára. Tőlük távolabbra a hegy lábánál már hosszabb parcellák húzódnak, itt már inkább gabona termesztésre gondolhatunk. A településtől Ny-ra eső, naposabb fekvésű parcelláknál a meredek és erősen köves talaj miatt elsősorban szőlőművelésre következtethetünk. A falu gabonatermesztése azonban elsősorban bizonyára a falutól É-ra és K-re eső sík területen folyt, ahol a jelenlegi növénytakaró miatt nem volt lehetőség kutatást végezni. Két mély kocsiút, amelyek a földekhez vezettek ki, ma is világosan felismerhető. Az egyik a DNy-i irányban fekvőkhöz jelentett közlekedést. A másik a falu DK-i szélétől indul az utolsó házak feletti, kissé magasabban fekvő platóra. Erre felé nincs nyoma szántóföldnek, minden valószínűség szerint a szérűskertek helyét jelenti. Itt tárolhatták a cséplésre váró gabona nagy részét, a szalmát és talán maga a cséplés, vagy nyomtatás is itt történt. A sarvalyi szántóföldek, a falu közelsége miatt, nyílván már az első időben örökös szántók maradtak. Használati korukat a faluval azonos korszakba, a XIV —XV. századba tehetjük, ezen belül periódusokat nem lehet megkülönböztetni. A falu pusztulásával egyidőben, a XVI. század 30-as éveiben végleg felhagytak velük, helyüket rövidesen ismét az erdő vette birtokba. Magyarországon korábban, mint erről fentebb már szó esett, eddig csak Tamási mellett, az egykori Kosba falu határában sikerült későközépkori szántóföldeket meghatározni. Ezek azonban egészen más jellegűek, mint a sarvalyiak. Tipikus hosszú parcellák, méreteik a földrajzi adottságtól függően, de mindenképpen igen nagyok. Hosszúságuk 160—900 m között váltakozik, de van egy 1100 méteres is, szélességük pedig 5—40 m közötti (6. kép). A sarvalyiakkal nem is lehet összehasonlítást tenni. Kosba és Sarvaly hasonló korú, de teljesen más méretű és rendszerű szántóföldjei figyelmeztetnek bennünket, hogy a történeti forrásokban megjelölt parcellaméreteket nem lehet általánosítani az egész ország területére, mert lelőhelyenként ettől teljesen eltérő eredmények várhatók máshol is. E két lelőhely nem támogatja azt az általánosító véleményt, ami szerint a parcellák az egész középkor-