Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Mártha Zsuzsanna: A pulyka rövid természetrajza és hagyományos tenyésztése Magyarországon

indiai jelzővel illetett.

3 Ausztriában Indiánnak, a bécsi népnyelvben Pockerlnek, sőt valamikor török tyúknak nevezték a pulykát, angolul ma is „turkey" a neve, ami szintén a törökországinak hitt származására utal.

4 Meg kell itt jegyezni, hogy a „turkey" elnevezés eredetét sohasem magyarázták meg kielégítően. Felelős talán érte a pulyka „turk-turk-turk" hangú kotyogása.

5 A XVII. század folyamán nálunk még többségben volt a régi „indiai tyúk" elnevezés a népnyelvi „pulyka" szóval szemben. A XVIII. században ellenben már az utóbbi vált mind gyakoribbá, és a XIX. század elején ez lett az általános. Gvadányi József „Rontó Pálnak és gr. Benyovszky Móricznak életek" című, 1807-ben megjelent munkájában többek között ezekkel a szavakkal közöl egy konyhaművészeti leírást: „Spékeltetett ürü húsa foghagymávaK ludakat töltöttek mind kormos almával. Pulykakakasoknak lágy kenyér begyükbe tétetett". A pulyka elnevezés végső győzelmét bizonyítja az 1874-ben kiadott Czuczor—Fogarasi-féle értelmező szótár, mert nem is említi az indiai tyúk nevet.

6 * A házipulyka a ma is élő vadpulykától származik, minden valószínűség szerint külön-külön szelídítették meg még Amerika felfedezése előtt az észak-amerikai és a mexikói vadpulykát.

7 Egyesek a bronzpulykát az észak-amerikaitól, a fehéret a mexikóitól származtatják.

8 Az észak-amerikai vadpulyka tollazata sötétebb színű, mint a háziasítotté, háta vöröses, hasát és izmos combjait barnás színű tollak fedik. Erős, hengeres törzsű, edzett állat. Nagy test, karcsú nyak, hosszú, erős lábszár, kevés fonalas tollal fedett és homlokszarwal díszített kis fej jellemzi, csőre rövid, szeme sötétbarna.

9 Áprilisban fészkel, 15—18 tojást rak. A feljegyzések szerint először 1564-ben Virginiában találkoztak európai utazók a vadpulykával. Utóbb sokat írtak óriási pulykacsapatokról, amelyek Pennsylvaniában és Virginiában éltek, de előfordult a vadpulyka Ohio, Kentucky, Illinois, Indiana, Arkansas, Tennessee és Alabama rengetegeiben is. A XIX. század második felében azután, amint ezek a vidékek lakottabbá lettek, a vadpulyka ott megritkult, de Kanada déli részeitől a mexikói fennsíkig később is gyakran előfordult, bár a civilizáció térfoglalása miatt egyre gyérült.

10 Különösen az erdőirtások következtében ritkult meg a vadpulyka —jegyzi meg Grubiczy Géza 1875-ben.

11 3 RODICZKY J. 1878. július 15. G 4 ARBEITER, A. 1914. 78. 5 AUSTIN, O. L. 1961. 98. 6 MOLNÁR N. 1963. 63. 7 FRANKLIN BENJAMIN (1706—1790) a pulykát, ezt az őshonos, hasznos és szép madarat javasolta az Amerikai Egyesült Államok nemzeti jelképének (AUSTIN, O. L. 1961. 99.). A címerbe mégis a fehérfejű réti sas került. 8 TÓTH P. 1956. 237. 9 A fonalas vagy sörtetollakra jellemző, hogy vékony főgerincükről szabad szemmel alig látható nagyságú ágacskák indulnak ki, így szőrhöz hasonlóak (Baromfitenyésztők kézikönyve. Szerk.: HORN P. 1981. 51.). 10 RODICZKY J. 1878. július 15. G