Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Nováki Gyula: XIV—XVI. századi szántóföldek maradványai a sümeg-sarvalyi erdőben

szabadon, vagy csűrben tartották. Az említett csűr nem tűzvész által pusztult el, az ásatok által feltételezett, benne tárolt kévék nyomtalanul elpusztulhattak. Mivel az ásatás, bár teljességre törekedett, csak magukra a házakra és pincékre terjedt ki (udvart csak a 23. háznál tártak fel, a 17. és 26. számúaknái csak részben), nyitott kérdés maradt, voltak-e vajon élelemtároló-, esetleg gabonás-vermek is. Abban a házban, ahol a gabonaleletek előkerültek, még lencse és borsó is volt kis mennyiségben, valamint néhány szem dió. További öt házban már csak gyümölcsfélék voltak, kevés dió, házi berkenye és egy db őszibarack, a vadontermők közül pedig vadalma és vadkörte. A teljesség kedvéért említem még a faszeneket is, amelyek összesen hét házban kerültek elő és a környék erdőségeire vetnek fényt. Ezek a következők: kocsányos és kocsánytalan tölgy, bükk, gyertyán, nyír, nyár, kőris és som. Az egykori Sarvaly falu helye és környéke ma már kilométerekre összefüggő erdőség. Ez a körülmény adta a gondolatot, hogy a falu maradványai körül ez a növénytakaró esetleg megőrizte a hozzátartozó szántóföldek maradványait. A feltételezés helyesnek bizonyult. 1976-ban Holl 7.-vel együtt kerestem fel a sűrű erdőben a falu helyét. Az egykori kis településből DNy-felé indul egy mélyút (ma már fákkal benőve). Ezen haladva néhány méteres szintkülönbséggel magasabban, rövidesen sorra következtek a kősorok, teraszok. 1977—78-ban egy-egy hetes munkával feltérképeztem a szántóföldek felszínen is megállapítható maradványait, így alakult ki előttünk egy későközépkori falu határának egy része. A leglényegesebb kérdés ezek kormeghatározása volt. A szántás évszázadok, évezredek óta azonos módon alakít ki teraszokat a szélén felgyülemlett földből, illetve kősorokat a szélére kidobott kövekből. Pusztán ezek alapján tehát nem lehet korukat meghatározni. A XVIII. században és részben még a XIX. században is, országszerte sok új írtásföld keletkezett a jobbágyság részéről az erdőségekben. Ezért felmerült a kérdés, vajon a Sarvalyi erdőben látható szántóföldek nem a szomszédos falvak jobbágyságától származnak-e, a Sarvaly falu pusztulása utáni időkből? Ezt a lehetőséget azonban már maga az erdő is kizárja. A falu feltárói megállapították az 1. katonai felmérés (1783) és Tomasich J. térképe (1792) alapján, hogy a falu XVI. század eleji pusztulása óta az egész környéket erdő borítja, és az egykori falu emlékét a tőle Ny-ÉNy irányban, 1,5 km-re lévő Sarvalypuszta (ma erdészház és vadászház) neve őrizte meg. Idézhetünk még egy 1789-ben készített térképet,

12 továbbá a 2.

13 és 3.

14 katonai felmérést, valamennyi zárt erdőt mutat ezen a területen. Ki kell még emelni, hogy az 1. katonai felmérés térképén Sarvalypuszta mellett egy nagy négyszögletes területen „Thier Garten" felirat áll és ugyanez a körülkerített rész a későbbi térképeken is feltűnik (2. kép). Mindez arra vall, hogy a falu pusztulása után, a török időben nagyrészt elnéptelenedett környék lakossága semmiképpen sem folytatott földművelést Sarvaly egykori szántóföldjein, a török idők utáni újranépesedés pedig már érintetlenül hagyta a beerdősült falut és környékét, sőt a XVIII. században vadaskert is létesült mellette. 12 Országos Levéltár S—12 Div. X. 15. 13 XXV. 56. lap (1856—1860) 14 5258/2. lap