Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

vábbá az spikanardolajat kegyelmednek megszolgáljuk. "Thovábbá ha N/agysá­god/nak több ispikinardolaja volna, Ngod küldene, mert az kit hoztak, mind fölkenték. Én neköm Egervárott elég vagyon. Oztán mind üegestül föl hozom Nagyságodnak; de most illyen gonosz időbe nem mehetnék érötte." Sennyei Ferenc pedig gyomorrontása és hősége ellen rózsavizet, cikóriavizet és spikinardvizet kér Nádasdynétól 1568-ban. 16 Ez idő tájt levendulaecetet is használtak, mint ahogyan Nádasdy Tamás levelezéséből is kiderült, hogy levegőillatosítás céljából már a XVI. sz. első felében fenyőmaggal füstölték a szobákat, levendula-ecettel s más virágvizekkel fecskendezték a falakat. 17 Csaknem száz évvel később, a fogarasi és a pataki vár 1632-es, ill. 1634-es összeírásból értesülhetünk ismét levendulatermesztésről és felhasználásról. 18 Pata­kon még levendulaborról is említést tesznek. Egy 1650-ben játszódó regényében GÁRDONYI is feltételezi a levendula közis­mertségét. A javasasszony udvarába ilyen füveket képzelt el: mályva, üröm, fodor­menta, tisztesfű, vasfű és levendula. 19 Makovicza és Zboró 1671. évi összeírása szerint a víztartó almáriomban (a leányasszonyok házában) 80 üveg virágvíz volt, köztük „spikinárdvíz" is. 20 Melius Herbáriuma, ami világos és közérthető — ugyanakkor tudományos igényű is — nem kiválasztott kevesekhez, hanem a tömeghez, minden olvasni tudó és olvasni akaró emberhez szól. Nagy szerepe volt tehát a növények, így a levendu­la megismertetésében, elterjesztésében. Mégsem tudta azt a hatást gyakorolni a magyarországi kertkultúrára, mint Lippay György esztergomi érsek híres pozsonyi kertje, mely abban a korban az eszményi kertet testesítette meg számtalan növény­fajával — a legközönségesebbtől a légritkábbig —. LIPPAY János Posoni kert című méltán közismert munkája hallatlan részletességgel — még ma is legnagyobb­részt helytálló botanikai és termesztési útmutatóval foglalja magába a kert növé­nyeiről a tudnivalókat. Könyve évszázadokon keresztül az egyetlen ilyen jellegű szakkönyv volt, melyet minden érdeklődő — legyen az kertész vagy botanikus — haszonnal forgathatott. Lippay forrásként Laurenberg Péter és Ferrari Giovan­nini Battista munkáit használta, de nyomai vannak annak, hogy Clusius műveit is ismerhette. Sokat tanult Lippay Györgytől, akitől botanikai tudást és kertészeti ismereteket sajátított el, de a korábbi ilyen jellegű könyvekhez képest sokat adott saját tudásából, tapasztalatából. 21 A Posoni kert előtt a Calendarium oeconomicum perpetuum ... című „major­ságról írt lajstroma" jelent meg több kiadásban, „kibül minden Major Gazda hórul hóra egész Esztendő által mit munkálottasson az Majorság körül, meg tudhattya." A levenduláról már ebben is ír, a márciusban végzendő gazdasági tevékenységek között, ahol az időben való ültetésre figyelmeztet. 22 16 MAGYARY—KOSSÁ Gy. 1931. III. 184—185. 17 TAKÁTS S. 1917. III. 111. 18 TAKÁTS S. 1917. III. 112. 19 MOESZ G. 1932. 5. 20 TAKÁTS S. 1917. III. 111. 21 GOMBOCZ E. 1936. 139. 22 LIPPAY J. 1662. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents