Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen
különösen felhívtam arra, hogy a kitűnő Útmutatást használva, az abban foglalt tanoknak terjesztésével a népnek a szőlőmívelés terén való felvilágosítására buzgón közreműködjenek." A főapát hamarosan, 1899 március 3-án körlevélben fordult a plébánosokhoz. Ebben a filoxéra óriási kártételét írta le, és a felújítás lehetséges módjait ismertette. Hangsúlyozta: „... a szakismeretnek terjesztése körül jobb és hasznosabb szolgálatot népünknek senki sem tehet, mint a lelkészek és a tanítók". Felhívja a „Plébános urakat és tanítókat", hogy az Útmutatást használva, az abban foglalt tanoknak terjesztésével a népnek szőlőmívelés terén való felvilágosítására buzgón és sikeresen „közreműködjenek". 92 Ez az együttműködés is hozzájárult ahhoz, hogy a Dunántúlon a nagy károk után mégis csak sikerült úrrá lenni a filoxérán. A pannonhalmi főapátság a földművelési, a vallás és közoktatási minisztériummal kiépített szoros kapcsolata révén, és a saját szőlőgazdaságainak példája alapján tudta az újabb, modernebb szőlészetet, borászatot hirdetni. A papok és tanítók ismeretterjesztő tevékenységén keresztül a szőlőtermesztő kisgazdák is megértették a filoxéra elleni védelem fontosságát, és elsajátították a modernebb, tudományos alapokon nyugvó szőlészeti és borászati tudnivalók alapjait. így a pannonhalmi főapátság rendházai a filoxéra elleni küzdelemben nemcsak nemzetgazdasági szempontból tettek sokat, hanem társadalmi téren is értékes segítséget nyújtottak a nagy katasztrófából való kilábaláshoz. IRODALOM J. L. CSÓKA 1980 Geschichte des benediktinischen Mönchtums in Ungarn. München. CSOMA ZS. 1984 A filoxéra és hatása a Káli-medencében. VMMK. 17. Veszprém. FEYÉR P. 1970 Szőlő és borgazdaságunk történetének alapjai. Budapest. FÜR L. 1967—68. Az ászári szőlészet a századfordulón. In: Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. 1967—1968. Szerk. Matolcsi János. Bp. 1968. FÜR L. 1969 A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján 1870—1914. Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok 4. Bp. gazdasági egyesületek a néptanítókat tagdíjfizetés nélkül beválasztották soraikba. A földmüvelésügyi miniszter 1897-től 600 néptanítónak előfizettette és megküldette a Borászati Lapokat. Az állam 10 000 frt. támogatást biztosított ettől az évtől, hogy a néptanítók szőlészeti-borászati tanfolyamokon résztvehessenek. A néptanítók és a falusi papság bevonása a szőlőfelújítási munkákba eredményes volt. Már 1898-ban Felsőőrsről azt írták, hogy: „A szőlőkultúra fejlődésére jótékony befolyással van a borászati tanfolyamokon részt vett néptanítók mozgalma, kik az ott szerzett ismereteiket a nép közé viszik azt, részint tanáccsal, részint példával buzdítják, serkentik." Vilonyáról (Veszprém m.) azt írta Nagy Dénes, hogy: „A szőlőültetés nagy lendületet vett, esti felolvasásokban oktatom a népet, vö: BL. 1891. 255, 1898. 219, 546 és 931. 92 BFL. FI. VIc/99. 1899. III. 3.
